Seite 145 [145]
3. EREDMÉNYEK 143
3.3.3.4. Pedagógiai és esélyteremtési gyakorlat
A kutatás során felhasznált, pedagógiai gyakorlatot leíró változó elsősorban a
tanuló- és tanulásközpontú, differenciálásra építő pedagógiai szemléletre irányul.
Az intézmény a kitöltési adatok alapján a teljes minta átlaga (M = 4,9) felett he¬
lyezkedik el, viszonylag magas értékkel (6 fokozatú skálán a 2020-as adat alapján
5,37), amely a felmérés éveiben gyakorlatilag stagnált.
A legmagasabbra értékelt állításokat összegezve egy türelmes, változatos
módszereket alkalmazó nevelőtestület képe bontakozik ki. A tanárok holisztiku¬
san támogatják a diákok fejlesztését, nemcsak kognitív, de személyes és szociális
kompetenciák fejlesztése terén is. Nagy hangsúlyt helyeznek a tanulók önsza¬
bályozó tanulásának és önismeretének fejlesztésére, felismerve ennek szerepét
a tanulási-tanítási folyamat sikerességében. A pedagógusok fontosnak tartják a
támogató kapcsolatok kialakítását a tanulókkal, a biztonságos fizikai környezet
megteremtését, továbbá változatos motivációs eszközöket alkalmaznak annak
érdekében, hogy biztosítsák a tanulókban a tanulás értékét.
Az erősségekkel szemben az intézmény fejlődési lehetőségként azonosította
a diákok aktív bevonását a tanulási-tanítási folyamatba, mivel a pedagógusok
úgy értelmezték, hogy a diákok kevésbé aktív szereplői tanulási környezetük
alakításának. Nehézségként jelenik meg a tanulási környezet kiterjesztése, az
iskola tágabb társadalmi közegének felhasználása és beemelése a tanulási-tanítási
folyamatba. Saját bevallásuk szerint a pedagógusoknak fejlődniük kell abban,
hogy elfogadják önmagukat, hogy képesek legyenek egy önazonos, énhatékony
pedagógiai gyakorlat megvalósítására, illetve fejlesztési lehetőségeket látnak az
értő figyelem gyakorlásában és a tanulók saját belső motivációinak feltárásában.
A pedagógiai gyakorlattal összefüggésben vizsgálhatjuk az intézmény esélyte¬
remtő gyakorlatát is. A kérdőívben felmértük, hogy mennyire érzik hatékonynak
a pedagógusok az intézmény esélyteremtési gyakorlatát. Az összesített változó
alapján ez az érték az évek előrehaladtával alapvetően csökkent (5,73-ról 5,55-re),
de a teljes minta átlaga (M — 4,88) felett mozog. Ezzel párhuzamosan megvizsgál¬
tuk, hogy milyen területeken érzékelnek problémákat a kitöltők (az alacsonyabb
érték jelzi, hogy kevesebb problémát érzékelnek). Az összesített változó alapján a
problémaérzet mértéke csökkent (2,64-ről 2,03-ra összehasonlítva a teljes minta
2,38-as átlagával).
Az esélyteremtési gyakorlatot (hatékonyság, problémaérzet) leíró legmaga¬
sabbra és legalacsonyabbra értékelt állításokat egy SWOT elemzés keretében
összesíthetjük, amelyeket a 9. táblázat tartalmaz.