Oldal 132 [132]
130 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO ..,
blokkban inkább felszínesebbnek érezték a tanulást a pedagógusok, ők is több
visszajelzést adtak, de inkább formatív értékelési megoldásokat választottak.
Vizsgáltuk az egyes stratégiák mentén a rendelkezésre álló előfeltételeket (iskola
és a család felkészültsége kompetencia és infrastruktúra tekintetében), illetve a
pedagógusok abba vetett hitét, mennyire megoldható a tanulás ilyen keretek között.
A legkiugróbb stratégiának a szinkronirányító bizonyult, ahol adottak voltak a
feltételek, de alapvetően kételkedtek abban, hogy a gyerekek képesek hatékonyan
tanulni az új feltételek között. Elképzelhető, hogy ez a hitük vezetett az irányító
magatartás megerősítéséhez, ami sikeresnek bizonyult ebben az időszaban. Az
aszinkron-irányító stratégiát követők esetében nem voltak adottak az előfeltételek,
de hittek abban, hogy a tanulók képesek hatékonyan tanulni ennek ellenére. Az
aszinkron-támogató kategóriába tartozó pedagógusok szintén arról számoltak
be, hogy nem voltak adottak az előfeltételek, de ők szkeptikusak voltak a diákok
képességeit illetően. Párhuzamosan érdemes emellett értelmeznünk a pedagógusok
digitális kompetenciáját is (DigCompEdu), amely, bár összességében magasnak
bizonyult, a legalacsonyabb az aszinkron-támogató stratégát követő pedagógusok
esetében volt, míg a legmagasabb a szinkron-irányító stratégiát követők esetén
bizonyult.
Mindezeket egybevetve azt láthattuk, hogy a diákok bevonása szempontjából
két stratégia bizonyult eredményesnek. Az alsós diákok esetében a szinkron-irányí¬
tó, míg a felsős diákok esetében a szinkron-támogató stratégiát követő pedagógusok
számoltak be a legnagyobb mértékben a diákok sikeres bevonásáról. Ez utóbbi
esetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szinkron-támogató stratégiát követő
pedagógusok számoltak be a legnagyobb mértékű iskolai és családi felkészültségről,
valamint bíztak a diákok tanulási képességeiben is. Feltételezhetjük, hogy a fiata¬
labb gyerekeknél a szorosabb pedagógusi irányítás sikeresebbnek bizonyult, míg a
felsős diákok esetén a diákok autonómiáját is figyelembe vevő támogató megköze¬
lítés látszik működőképesebbnek. Összességében látható, hogy a veszélyhelyzeti
digitális oktatás sikeressége nem vezethető vissza egy konkrét tényezőre, hanem
több tényező együttes hatása mentén értelmezhető. Annak megfelelően, hogy
milyen környezetben, milyen előfeltételek mentén, milyen stratégiát választottak
a pedagógusok, különböző megoldások bizonyulnak sikeresnek.
A második részkérdés keretében ezt a komplexitást próbáltuk árnyaltabban
megközelíteni. Toväbbra is az ETIPE adatbázisra támaszkodva, de ezúttal be¬
vonva az idői perspektívát (2018-as adatok) és különböző nézőpontokat (vezető,
pedagógus) egy olyan modellt alkottunk, amellyel megpróbáltuk feltárni, hogy
különböző egyéni és szervezeti tényezők hogyan befolyásolják a digitális átállás
sikerességének észlelését a pedagógusok körében. Ez egy előzetes modellként is
tekinthető a kutatási tervben meghatározott fő modell teszteléséhez. A modellbe
bevontuk a szervezeti kultúrát (versengő értékek modell), a tanulószervezeti vi¬