Oldal 112 [112]
OCR
IIO AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., 3.2.2. Alkalmazkodäs a digitälis transzformäcié kihiväsaihoz — előkép a digitális munkarend idején Ahogyan azt a kutatásmódszertani résznél bemutattuk, az EIIPE adatbázis lehetőséget ad arra, hogy különböző idői perspektívákat és nézőpontokat egyesítsünk. A digitális munkarendre való átállás vizsgálatában több olyan tényezőt is vizsgáltunk, amelyet a korábbi elemzés során, az alkalmazkodási stratégiák keretében vizsgáltunk. Az elméleti háttér megfontolásai alapján felállítottunk egy olyan modellt, amely képes bejósolni, hogy milyen sikeresek voltak az intézmények a digitális átállás megvalósításában. Ehhez fel tudtuk használni a bázismérés során gyűjtött adatokat az általános iskolai pedagógusoktól (BP) az intézményük szervezeti kultúrájára vonatkozóan, mint bemeneti tényező. A szervezeti kultúra, vagyis ,olyan magatartások, normák, értékek és hiedelmek rendszere, amely a múltban eredményesnek bizonyultak, segítségükkel a szervezet sikeresen oldotta meg az előtte tornyosuló problémákat" (Bakacsi, 2015, o. 250), szintén releváns befolyásoló tényező lehet a digitális munkarendhez való alkalmazkodás keretében. Ennek felmérésére a versengő értékek modellt használtuk, amely a rugalmasság és strukturáltság, valamint a külső és belső fókusz mátrixában gondolkodik a lehetséges szervezeti modellekről. A klán kultúra (rugalmasság, belső fókusz) a munkatársak elkötelezettségére, ahumán erőforrás fejlesztésére, részvételre, nyitottságra és megbeszélésre épülő kultúrát ír le. Az adhokrácia kultúra (rugalmasság, külső fókusz) az innovatív viselkedést, alkalmazkodást és változást, illetve a külső forrásszerzést és növekedést leíró modell. A hierarchia kultúra (strukturáltság, belső fókusz) az információk kezelésére, dokumentálásra, stabilitásra és ellenőrzésre épít. A piac kultúra (strukturáltság, külső fókusz) pedig a teljesítményt, a tiszta célokat és a tervezést helyezi előtérbe (Cameron & Quinn, 2011). Modellünk tervezése során figyelembe vettük a Marsick és Watkins (2003) által fejlesztett tanulószervezeti modellt is, ezúttal egydimenziós konstruktumként értelmezve a hét dimenzió átlagát a zárómérés pedagógusi (ZP) adatbázisára támaszkodva. Modellünkben a tanulószervezet jellemzőit a szervezeti kultúra egyes elemeivel jósoljuk be. További elemként az alkalmazkodási stratégiákra utalva beemeltük a modellünkbe azt a két változót, amely leírja, hogy a digitális átállás során milyen tanulási struktúrákban gondolkoztak az iskolában (maradtak a 45 perces órák sorozatánál vagy elléptek valamilyen tantárgyi integráció, alternatív struktúra felé), illetve milyen tanulási keretekben valósították meg a tanulási folyamatokat a pedagógusok (aszinkron vagy szinkron). Az alkalmazkodási mintázatok is, mint elsődleges prediktorok jelentek meg a modellben, mint egyfajta szervezeti és pedagógusi döntések. Az adatok a záró pedagógusi adatbázisból származnak (ZP).
