Oldal 111 [111]
OCR
3. EREDMÉNYEK 109 3.2.1.3. Az alkalmazkodäsi mintäzatok jellemzöi az eredményesség szempontjából Végül a teljesítményre, eredményességre vonatkozóan vizsgáljuk meg az egyes megküzdési stratégiákat alkalmazó pedagógusokat. Egyrészről elemezzük, hogy az egyes csoportba tartozó pedagógusok milyen eredményt értek el a digitális pedagógiai kompetencia (DigCompEdu) területén, valamint, hogy milyen mértékben tudták bevonni a diákokat a tanulás-tanítás folyamatába saját bevallásuk alapján. A DigCompEdu hat területhez kapcsolódóan összesen 22 állítást tartalmaz. Az eredeti mérőeszközben minden állítást egy részletesen kidolgozott skála mentén értékelhetnek a kitöltők az adott területre jellemző jártasságuk alapján. A komplexitás csökkentése érdekében a kérdőívünkben egyszerű, 5-fokozatú Likert-skálával váltottuk fel az eredeti megoldást, ahol a kitöltők megítélhették, hogy az adott állítások mennyire jellemzők mindennapi gyakorlatukra. A diákok bevonására az alsós és felsős diákokra vonatkozóan külön, százalékos arányban kellett megbecsülniük a pedagógusoknak, hogy az adott diákok hány százalékát sikerült bevonni a tanulási-tanítási folyamatba. A leíró statisztikák alapján mind a négy csoportban viszonylag magas a digitális pedagógiai kompetencia szintje. A legalacsonyabb érték is 83,9 (aszinkron-támogató), ami így is a C1-es kategóriát jelenti. A legmagasabb értéket a szinkronirányító (SZ) stratégiát követő pedagógusok érték el (93,8). A variancia-analízis eredményei alapján a csoportok átlagai szignifikáns mértékben különböznek egymástól (F(4) — 23,7; p c 0,001). A diákok bevonása tekintetében megoszlanak az eredmények. Az alsós diákokat leginkább a szinkron-iranyité (SZI) stratégiat követő pedagógusok tudták bevonni (81,3%), mig a felsösök eseten a szinkrontämogató (SZT) stratégia bizonyult eredményesebbnek (81,9%). Az alsós diákok bevonása esetén nem volt szignifikáns a variancia-analízis eredménye (F(4) = 1,17; p = 0,320), a felsösök bevonäsänäl viszont igen (F(4) = 6,20; p < 0,001). A poszt hoc teszt eredményei alapján ismét a szinkron-irányító (SZI) stratégiát követő pedagógusok emelkednek ki, hiszen a szinkron-támogató (SZ T) kategóriát kivéve, mindegyik más megküzdési stratégiától szignifikáns mértékben különböznek. Az aszinkron-iranyité (AI) és a szinkron-tamogaté (SZT) stratégiát követők csoportjába tartozó pedagógusok nem különböznek szignifikáns mértékben a semleges kategóriába tartozó válaszadóktól. Továbbra is az ETIPE adatbázisnál maradva az alkalmazkodási mintázatok után azt vizsgáltuk meg a kutatásunk előzményeként, hogy különböző egyéni és szervezeti tényezők hogyan befolyásolták a pedagógusok alkalmazkodását a digitális transzformáció kihívásaihoz (jelen esetben ezt a kihívást a pandémia lencséjén keresztül szemlélve).
