Seite 41 [41]
OCR Output

I. ELMÉLETI HÁTTÉR 39

és Doering (2014) TIP (Technology Integration Planning — technológia integráció
tervezése) modelljével folytatjuk. Bemutatjuk tovabba a TIM (Technology Integra¬
tion Matrix — technoldgia integracié matrix) megkézelitést is (Harmes és mtsai.,
2016). Ezeket a modelleket csak röviden ismertetjük, részletesebben a PIC-RAT
(Passive-Interactive-Creative — Replace-Amplify-Transform; Passziv-Interaktiv-Kreativ
— Helyettesit-Felerésit-Atalakit) modellre fogunk kiterni az alfejezet zäräsakent.

Moersch (1995) LoTi keretrendszere egy egyszerü, hierarchikusan építkező
logikäban mutatja be azokat a szinteket, amelyekkel jellemezhetök egy technolögia
integräciöjänak ällomäsai. Kezdve a „nemhasznälattöl” (nonuse) a finomhangoläsig
(refinement). A modell het szintet különit el (nemhasználat, érdeklődés, felfedezés,
beillesztés, integráció, kibővítés, finomhangolás) és néhány mondatban jellemzi
ezeket. Inkább egy gyakorlati keretrendszer, mintsem kutatási eszköz, bár jól
felhasználható kategorizálási keretrendszerként. A szakirodalomban kevésbé el¬
terjedt modell, elsősorban szintleíró jellege és korai megjelenése kapcsán mutattuk
itt be. Hasonló szintezési logikát követ Puentedura (2006) SAMR modellje. Két
alapvető dimenziót különíthetünk el: bővítés (enhancement) és átalakítás (trans¬
formation). A bővítés dimenziójában az első szinten a helyettesítés (substitution)
áll, amikor a technológia egyszerűen helyettesít egy korábbi megoldást, de nem
jelent funkcionális változást. A második szint a kiterjesztés (augmentation), ami
a korábbi megoldás funkcionálisan feljavított helyettesítéseként értelmezhető.
Átlépve az átalakítás dimenziójába, a következő szint a módosítás (modification),
ahol a technológia már lehetővé teszi a korábbi gyakorlatok jelentős átalakítását.
Végül, az utolsó állomás az átértelmezés (redefinition), amely során a technológia
segítségével olyan feladatokat tudunk létrehozni, amelyek korábban nem lettek
volna lehetségesek. Ez a modell is inkább gyakorlati relevanciával bír, ahogyan azt
Hamilton és munkatársai (2016) is megerősítik. A modell nem veszi figyelembe
az oktatási kontextust és elsősorban produktumalapú megközelítést alkalmaz a
folyamatalapú megközelítéssel szemben. Hasonló kritikák jelennek meg Blundell és
munkatársai (2022) cikkében 230, a modellt használó tanulmány áttekintése után.

Roblyer és Doering (2014) TIP modellje már inkább folyamatalapon közelíti
meg a kérdést. A TIP egy problémamegoldási modell, amely abban támogatja a
pedagógusokat, hogy a megfelelő stratégiát követve, szükségleteiknek megfelelő
technológiát válasszanak. Előremutató módon ebben a modellben már megjelenik
az egyén céljainak a figyelembevétele (egészen pontosan pedagógiai célok figye¬
lembevétele). A modell három lépcsőn keresztül vezeti a pedagógusokat. Az első
lépésben a tanulási-tanítási szükségletek felmérésére fókuszál (a pedagógusoknak
először meg kell határozniuk, hogy milyen relatív előnyökkel jár a technológia
használata, majd át kell gondolniuk, hogy rendelkeznek-e a megfelelő kompetenci¬
4kkal). A második lépésben az integráció tervezése valósul meg (célok és értékelés
kialakítása, integrációs stratégiák kidolgozása, tanulási környezet felkészítése).