úgy értelmezhetjük, amely meghaladva a digitalizáció fogalmát, a teljes szervezetre
kihat. Nemcsak egyszerű feladatokat, folyamatokat alakít át, hanem a szervezet
alapvető működési modelljét változtatja meg ( Verhoef és mtsai., 2021). Az OECD
(2019e, o. 29) jelentése felhívja a figyelmünket arra, hogy a digitális transzformáció
nem egy egyszerű jelenség, hanem folyamatosan kibontakozó, összekapcsolódó
és gyakran bejósolhatatlan fejlemények komplex sorozata. Egy olyan folyamatról
beszélünk, amely során szervezetek a mindenütt jelenlévő (ubiguitous) technológiai
megoldásokat beépítik mindennapi működésükbe versenyelőnyük fenntartása
érdekében. A folyamat keretében a szervezetek átalakítják működésük egyes
aspektusait (pl. üzleti modell, ügyfélélmény, adminisztráció), amely hatással van
az emberekre (szükséges kompetenciák, szervezeti kultúra), a hálózatokra, illetve
a teljes értékteremtési láncra (Ismail és mtsai., 2017).
A jelenség multidiszciplináris érdeklődésre tart számot, hiszen több tudo¬
mányterületet is érint. Reis és munkatársai (2018) szakirodalmi áttekintése
alapján megállapítható, hogy leginkább az információs rendszerek, az üzleti
gazdaságtan és a neveléstudományok területe a leggazdagabb forrásai a digitális
transzformáció kutatásának. A legtöbb definíció alapvetően az informatikai te¬
rületről vagy az üzleti területről származik. A különböző definíciók értelmezése
és elemzése kapcsán Ji és Li (2022) három perspektívát különít el: technológia,
értékteremtés, stratégia. A technológiai perspektíva a digitális transzformáció
info-kommunikációs megközelítésére, elsősorban a technológia használatára
irányul. Az értékteremtés perspektívája az ügyfélélmény fejlesztésére fókuszál, a
szervezeti tevékenységek, folyamatok, kapacitások és modellek megváltoztatásán
keresztül. Végül, a stratégiai megközelítés alapján valójában már nem is a techno¬
lógiáról beszélünk, hanem a szervezetnek azon képességéről, hogy a mindennapi
működése során folyamatosan felhasználják a digitális technológiák lehetőségeit
az értékteremtési folyamatok fejlesztésére.
Gao és munkatársai (2022) szakirodalmi áttekintésükben öt fő tématerületet
azonosítottak, amelyek lefedik a digitális transzformáció kutatások fókuszait:
1. Az új technológiák és az innováció terjedése, átvétele.
2. A digitális innovációk menedzsmentje.
3. A digitális transzformáció menedzsmentje.
4. Digitális platformok és ökoszisztéma.
5. Digitális vállalkozószellem és a gazdaság.
A felsorolás alapján jól látható, hogy a digitális transzformáció kutatásban erő¬
teljesen megjelenik az innovációelméleti perspektíva. Jelen tanulmány keretében
is nagy mértékben támaszkodunk erre a megközelítésre, amelyre részletesebben
a második fejezet keretében fogunk kitérni.
A különböző definíciók és megközelítések alapján megállapítható, hogy a
digitális transzformációra folyamatként kell tekintenünk, amely a digitalizáció