Page 222 [222]
OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Sepsi Enikő: Egy másik versed is reflektál Pilinszky Merénylet című versére: s, Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem." Halmosi Sandor: Igen, egy régebbi vers, a Critical mass II. , Semmi sem törtent. / Mégis félrenéztetek." Illetve a Két molekula: , Két molekula ütközik. / Két fedetlen, csupasz részecske a vákuumtól való végtelen / iszonyában egymásnak feszül. / A felszabadult hő -— lélek." mely Pilinszky Kettő című versével , beszélget": , Két fehér súly figyeli egymást, / két hófehér és vaksötét súly. / Vagyok, mert nem vagyok." Sepsi Enikő: Ezekben az angyali versekben Csendes Toll nagyon jó kapcsolatot ápol az angyalokkal... Pilinszky egész életművét meghatározta az a transzcendens vonatkozás — művészetét is ebből eredeztette — amely erőteljesen jelen van mindkettőtök költészetében. Halmosi Sándor esetében az oximoronos, ellentételező, frappáns beszédmód jelenik meg, Jász Attilánál pedig az átírással való játék. De hogyan viszonyultok a transzcendens Pilinszkyhez? Mert az a műfajköziség, amit ő megvalósított, a vers műfaján kívül a publicisztikában, a forgatókönyvírásban, mind azt sugallja, hogy a jó művészetnek alapvető vonása a transzcendenssel való eleven viszony. Nevezhetjük misztikának is, közvetlen, tehát közvetettség nélküli — ennyiben nem vallásos — istentapasztalatnak. Halmosi Sándor: Egy kicsit szokatlan építészeti párnuzammal kezdeném. Hozzám alapvetően a román kor mellett a századforduló építészete áll nagyon közel: a sokfázisú szecesszió, az art deco és a Bauhaus. Számomra ez utóbbi fejezi ki mindazt, amit Pilinszkyről, illetve a költészetről gondolok: tiszta szerkezet, váz, fény, sok fény, egyre több fény fölfelé, szabadon vezető létrák a mélység fölött, kitettség, kilátás, emelet, korlátok, tetőterasz, vertikalitás, transzparencia (meztelenség), és a sok él mellett mindig egy kis ív. Több él, mint ív. És legfőképpen: az ornamentika (a pátosz) teljes hiánya. Gyakran elmegyek a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre — és ezek a séták mindig meditációk is. Szerintem ebből a szempontból is korszakváltásban vagyunk: az alanyiság, az alanyi költészet után egyre inkább egy misztikus korszakba tartunk, afelé a személyes és eleven viszony felé, amit említesz, vagyis hogy ne magunkon kívül keressük a Jót és a Gonoszt, hanem magunkban próbáljuk ezt a dichotómiát feloldani, pont úgy, mint a középkori misztikusok. Ami már tantra: semmit sem megkerülni, mindent beengedni, átfolyatni, a mocskot is, és mindent átalakítani jó energiává, fénnyé, verssé, szeretetté. Hogy ne őrülj meg Hogy ne őrülj meg, meg kell őrülnöd minden nap. Mint a nagy utasszállítók felszállás előtt, még a kifutópályán, ahogy lefékeznek, nyitogatják a szárnyakon az életfontosságú + 220 +
