Page 222 [222]
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS
Sepsi Enikő: Egy másik versed is reflektál Pilinszky Merénylet című versére:
s, Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem."
Halmosi Sandor: Igen, egy régebbi vers, a Critical mass II. , Semmi sem törtent.
/ Mégis félrenéztetek." Illetve a Két molekula: , Két molekula ütközik. / Két fedetlen,
csupasz részecske a vákuumtól való végtelen / iszonyában egymásnak feszül. /
A felszabadult hő -— lélek." mely Pilinszky Kettő című versével , beszélget": , Két
fehér súly figyeli egymást, / két hófehér és vaksötét súly. / Vagyok, mert nem vagyok."
Sepsi Enikő: Ezekben az angyali versekben Csendes Toll nagyon jó kapcsolatot
ápol az angyalokkal... Pilinszky egész életművét meghatározta az a transzcendens
vonatkozás — művészetét is ebből eredeztette — amely erőteljesen jelen van mind¬
kettőtök költészetében. Halmosi Sándor esetében az oximoronos, ellentételező,
frappáns beszédmód jelenik meg, Jász Attilánál pedig az átírással való játék. De
hogyan viszonyultok a transzcendens Pilinszkyhez? Mert az a műfajköziség, amit
ő megvalósított, a vers műfaján kívül a publicisztikában, a forgatókönyvírásban,
mind azt sugallja, hogy a jó művészetnek alapvető vonása a transzcendenssel való
eleven viszony. Nevezhetjük misztikának is, közvetlen, tehát közvetettség nélküli
— ennyiben nem vallásos — istentapasztalatnak.
Halmosi Sándor: Egy kicsit szokatlan építészeti párnuzammal kezdeném.
Hozzám alapvetően a román kor mellett a századforduló építészete áll nagyon közel:
a sokfázisú szecesszió, az art deco és a Bauhaus. Számomra ez utóbbi fejezi ki
mindazt, amit Pilinszkyről, illetve a költészetről gondolok: tiszta szerkezet, váz,
fény, sok fény, egyre több fény fölfelé, szabadon vezető létrák a mélység fölött, ki¬
tettség, kilátás, emelet, korlátok, tetőterasz, vertikalitás, transzparencia (meztelen¬
ség), és a sok él mellett mindig egy kis ív. Több él, mint ív. És legfőképpen: az orna¬
mentika (a pátosz) teljes hiánya. Gyakran elmegyek a Napraforgó utcai kísérleti
lakótelepre — és ezek a séták mindig meditációk is. Szerintem ebből a szempontból
is korszakváltásban vagyunk: az alanyiság, az alanyi költészet után egyre inkább
egy misztikus korszakba tartunk, afelé a személyes és eleven viszony felé, amit
említesz, vagyis hogy ne magunkon kívül keressük a Jót és a Gonoszt, hanem ma¬
gunkban próbáljuk ezt a dichotómiát feloldani, pont úgy, mint a középkori miszti¬
kusok. Ami már tantra: semmit sem megkerülni, mindent beengedni, átfolyatni,
a mocskot is, és mindent átalakítani jó energiává, fénnyé, verssé, szeretetté.
Hogy ne őrülj meg
Hogy ne őrülj meg, meg kell őrülnöd minden
nap. Mint a nagy utasszállítók felszállás előtt,
még a kifutópályán, ahogy lefékeznek,
nyitogatják a szárnyakon az életfontosságú
+ 220 +