Oldal 221 [221]
OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS a kereszthalál fenyegető közelsége rövid időre megint visszasimulhat a sötétbe, csak türelem, ha van időd lesz reggel, érdemes tehát a Kálvária helyett az Angyali üdvözlettel kezdeni. A második vers apropója egy nagyon különös felkérés volt, a Szépirodalmi Figyelő a kerek évforduló alkalmából száz sort kért, azzal, hogy a Négysorost írjuk át. Erre én azt feleltem, hogy ha valami szentségtörés, akkor ez biztosan az, tehát a válaszom: nem. Viszont utána elkezdett foglalkoztatni a dolog, s miután megkönnyebbültem, hogy nem vállaltam, mégis fölmerült bennem, hogy milyen lehetne megkísérelni, megkísérteni a lehetetlent. Íme: Négykezes az angyallal Énjeink éveink légüres lombjait rázzák, falkamagányban fázó fényjelek, élve hagytad a halat a kádban, bocsásd meg minden vétkemet! Halmosi Sándor: Én előbb a Napszálkák, majd pedig a Neretva című kötetemből olvasnék föl egy-egy verset: Ha megbontjuk Ha megbontjuk a köteléket, egyenként vadásznak le. Ha nem vagyunk hajlandók áldozattá válni, megbontjuk a köteléket. Sátántangó. Ahogy lepereg Ahogy lepereg rólad a maradék szeretet. Ameddig lepereg a fény is. A mozdulatok maradnak. A kiszolgáltatott testhelyzetek. Leejted a stigmát. Felszeded a szemetet. e 219 "
