Seite 214 [214]
SEBŐK MELINDA
hangsúlyozza a rituális jelleget. Martin Gottfried 1971 őszén közölt kritikájában
megjegyzi, hogy A süket pillantása Prológusának , fő motívuma a katolikus egyház
gyertyái, a struktúrája pedig a misével azonos".? Egy süketnéma kisfiú rajzaiból,
álmaiból ihletett darab mozdulatlanságában, a hang helyébe lépő csendben, a vég¬
letekig lassított gyilkosság rituáléjában Pilinszky saját színházzal kapcsolatos el¬
gondolásait vélte megvalósulni. A mozdulatokat és az időt lelassító, a cselekményt
és a beszédet mellőző előadás bemutatója inspirálta, hogy Wilson nyomán újra
megfogalmazza nézeteit a mozdulatlan és a szó nélküli színpadról, mikor 1971-ben
Új színház született című publicisztikai írásában megjegyzi:
Wilson minden bizonnyal a vallásos szertartások kimért nyugalmát vette alapul. Pon¬
tosabban: az áhítat, az álom és a bűntudat közegét. Színpadát a lassúság, a csönd és
a mozdulatlanság uralja. Igen, a csönd, de ez a csönd nem beszédellenes. Épp ellenkező¬
leg: a beszéd határait tágítja ki. Ahogy a teremtés maga is néma beszéd, s a költészet is,
bár anyaga a nyelv, lényege szerint néma beszéd, a csönd, a kimondhatatlan kimondása
a köznapi nyelv elnémítása, meghaladása árán. [...] Nem túlzok, ha azt mondom, Isten
hallgatása az igazi beszédformája ennek a vadonatúj és számadásszerűen tradicionális
vállalkozásnak.
A Wilson-hatás olyan meghatározó volt Pilinszky számára, hogy a rövid idő alatt
megírt négy színdarabjában is működteti a mozdulatlan, lassított, néma színház
elvét. A Wilson-produkció statikussága azt a benyomást keltette a költőben, mint¬
ha az előadás az általa elképzelt színházeszményt képviselte volna. A süket pillan¬
tása főszerepét alakító Sherryl Suttonnal folytatott Beszélgetésekben (fiktív pár¬
beszédben) megjegyzi: , Wilsonnal kapcsolatban éppúgy beszélhetnénk
a csenden-túli csendről és a szépségen-túli szépségről. Nála a némaság elnémítha¬
tatlan beszéd."
Robert Wilson néma színháza és Simone Weil vallásos misztikája a Pilinszky¬
dráma nyelvszínpadi előzményeinek tekinthetők. A háborúról, a szenvedésről,
a bukásról, a válsághelyzetekről szóló Pilinszky-antidrámákban a valós cselekvést
passió, a dialógust reflexív monológ és csönd, a valós tetteket mozdulatlanság vagy
metafizikai értelemben rejtett történés, a profán eseményeket szakrális
kiszolgáltatottság és liturgikus keret helyettesíti.
Pilinszky színművei az alázat, a jelenlét, a mozdulatlanság, a csönd, a kegyelem,
a szeretet kulcsszavai köré rendeződnek. A Gyerekek és katonák a háború és a béke;
22 Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson
műveinek tükrében, Budapest, KRE-LHarmattan, 2015, 84—85.
#% Pilinszky János: Új színház született, in Publicisztikai írások, 652.
4 U6: Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Egy parbeszéd regénye, in ué: Széppréza, 142.
+ 212 +