Seite 213 [213]
A CSEND ESZTÉTIKÁJA PILINSZKY JÁNOS MŰVÉSZETÉBEN
sorra redukálódik: csupán a szétfoszlás, a végső megpihenés, a csend és a béke
metaforáit hagyja meg a költő:
Oszlás-foszlás, vánkosok csendje,
békéje annak, ami kihűlt, hideg lett,
mindennél egyszerűbb csend, ez lesz."
A háromsoros látomás a maga egyszerűségében és tömörségében is hibátlan
remeklés. Az ember magánya itt nem egzisztenciálisan, hanem kozmikusan
értelmezhető; a létszorongás döbbenete helyett azonban enyhület és megbékélés
árad a vers soraiból. A sűrített lírai darab transzcendens távlatokat nyitva az időtlen,
végtelen enyhületet és misztikus tapasztalatot sugallja, amely csak az isteni csendben
nyerhet feloldódást.
Már a KZ-oratórium is sejteti a Pilinszky-életműben a drámai műforma
kipróbálását, az 1974-ben megjelent Végkifejlet kötet a versek mellett négy színművet
is tartalmaz. Pilinszkyre az 1971-es párizsi útján elementáris erővel hatott Robert
Wilson színháza. A süket pillantása bemutatója után 1972-ben és 1973-ban rövid
idő leforgása alatt megírta a Gyerekek és katonák, a Síremlék, az , Urbi et orbi"
a testi szenvedésről és az Élőképek című színműveit. 1967-ben a Szakrális színház
című esszéjében kifejtette:
A színház eleve szakrális művészet, mivel csakis a transzcendens utalás képes [...] meg¬
adni a jelenlét igazságát. [...] A szakrális utalás és jelenlét ereje ugyanis szinte szabad
kezet ad a , cselekmény" számára, [...! mivel nincs utánzásra kötelezve, s minden pilla¬
nata eleve az elveszíthetetlen teljességet birtokolja. Ilyen értelemben , mozdulatlan",
vagyis tökéletes, vagyis teljes."
A színpadot tehát eleve szakrális cselekedetként felfogó Pilinszky A süket pil¬
lantása párizsi előadásában a kortárs színházzal szemben támasztott elvárásainak
igazolását és visszavonhatatlan megerősítését látta. S bár Wilson egy vele készített
interjúban azt nyilatkozta, hogy a műveinek, , legalábbis a szó logikai értelmében,
nincs sértelmex, csak egy témával vagy egy nagyon személyes tapasztalattal kap¬
csolatos szabad asszociációkra vonatkoztatható", Pilinszky a wilsoni mű előadá¬
sában evangéliumi párhuzamot vont a látottakkal. Néhány korabeli kritika is
9 Pilinszky János összes versei, 118.
20 U6: Szakrális színház?, in Publicisztikai írások, 535.
2 P. Müller Péter: Pilinszky Janos vizidja a jelenlét szinhazarol, Literatura, XLVI. évf., 2020/4, 436.
P. Müller Péter tanulmányában a Testtel hallani, testtel beszélni. Robert Wilsonnal beszélget
Holger Teschke (ford. Kiss Gabriella, Theatron, 1. evf., 1998/1-2, 69-70) interjúra hivatkozik.
+ 211 +