Page 211 [211]
OCR
A CSEND ESZTÉTIKÁJA PILINSZKY JÁNOS MŰVÉSZETÉBEN a halottak és az élők párbeszédének lehetetlenségéből fakad, hanem a három halott szereplő töredékes emlékképeiből is. Az öregasszony, a kisfiú és az R. M. monogrammal jelzett fiatal lány újra felidézik azt a pillanatot, amikor KZ-lakók lettek. Az emlékképek sora a Harmadnapon újraírásaként is értelmezhető. Az , Egyetlen óriás ütés!" a , Halálos csend"; , a rabruha kifoszló cérnaszála"; a kisfiú kockájának csöndje": egyrészt visszautal a Harmach 1944; az Egy KZ láger falára, a Ravensbrücki passió, az Apokrifés a Félmúlt című versek motívumaira; másrészt összefüggésbe hozható a Nagyvárosi ikonokban megjelent Passió ,üvegmögötti csönd"-jének jelentésével. A Passió című vers a második világháború tapasztalatát, a jóvátehetetlen történéseket, a múlni képtelen időt, vagyis a HHarmadnapon és a KZ-oratórium élményanyagát időtlenné merevíti: Csak a vágóhíd melege, muskátliszaga, puha máza, csak a nap van. Üvegmögötti csöndben lemosakodnak a mészároslegények, de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.? A Passió című versben bizonyos tárgyi elemek, az illat- és színhatás, az üvegmögötti csönd sugallja a nyomasztó emlékeket, de a múltban elkövetett bűn egyetemes passióvá válik: a szenvedés időtlen és jóvátehetetlen. Az áldozat és az elkövető egyaránt elszenvedője az eseményeknek. A , hóhér" és ,4ldozat” szerepkettôse, a szenvedés motívuma szüli a Passió című vers csendjét. A háborúban nem az a lényeges, ki hal meg, hanem a szenvedés, a szerencsétlenség és az árvaság felismerése. Erre világít ráa KZ-oratöriumban az Öregasszony monolögja is: csak azt az egyet tudhatnänk, hogy vegül is megtörhetjük-e, nem a magunkét, a másik magányát, az áldozatét, aki fél, a gyilkosét, ki nem érzi, hogy ölt, azét, ki már nem is mer tudni rólunk.? E , KISFIÚ: Hét kocka van. / Az elsőt nem tudom. / A második — utak és messzeség. / A harmadikban katonák. / A negyedik kockában mi vagyunk. / Az ötödikben éhség és kenyér! / A hatodik kockában csönd van." Pilinszky: Széppróza, 221-222. 2 Pilinszky János összes versei, 82. B Pilinszky: Széppróza, 223. + 209 +
