snitten — mintegy az előző folytatásaképp — az elhaladó költőt hátulról látjuk,
lassan kaptat fölfelé, végül eltűnik a bokrok takarásában. A hetedik snitt a szikla
közeléből nyíló kilátásra fókuszál, míg a nyolcadikon elnyújtott jobbrasvenkkel
a magas szikla szíirtjeit pásztázza végig lentről, majd leereszkedik a szél borzolta
fűben kövön ülő költőre, aki ekkor, talán egy elhangzó ,Most!”-jelre kinyitja fü¬
zetét, lapoz benne egy keveset, és elkezdi a felolvasást. Bal kezét a füzeten
nyugtatja, jobb kezével, mutatóujját felemelve, mozgássá képezi a versét. Több
mint fél percig látjuk így, felolvasás közben (de némán), majd egy újabb vágás után
(kilencedik snitt) egy közelebbi oldalszögre vált a kamera, s ekkor mintha beleír¬
na, javítana füzetében; azután újabb snitt (a tizedik), és premier plánban látjuk,
amint talán a versek végére érve, halvány mosoly jelenik meg kissé fáradt arcán.
Új beállításban (a tizenegyediken) Sárkány Endre profi kirándulóként tapló¬
sapkában és bottal a kezében segíti túrázó vendégeit, Domokost és Pilinszkyt (a
kamerát tartó Illés vélhetően, későbbi mozgóképei szerint lent marad), mutatja
az utat, merre lépjenek tovább fölfelé. A tizenkettediken mar csak Pilinszkyt
látjuk, amint egy sziklaodúba igyekszik fölhúzódzkodni, majd az utolsón (a ti¬
zenharmadikon) már abban megpihenve, csöndben szemlélődve tekint le a ka¬