Seite 178 [178]
KEMÉNY ARANKA
ideg ujjait, hallom extátikus emelt hangját." Hiteles közvetítői képességét csakúgy,
mint kissé magas, nőies hangszínét élete végéig megőrizte. Húsz évvel később, 1975.
január 10-én, amikor Fodor szerzői estet szervezett számára a Fészek Művészklub¬
ban, e szavakkal vezette be Pilinszky felolvasását: ,,...alkata, habitusa, kivételes
előadói készsége okán képes arra, hogy hangjában a szavak testét és szellemi aurá¬
ját tökéletesen eggyé olvassza; képes úgy föloldódni az interpretációban, hogy fi¬
gyelmünk tapintó pórusaival a versek rostjaiba, a szó közti csendek titkos szünete¬
ibe is elmélyedhetünk." Bár ő maga felolvasás közben úgy érzi: ,mintha üvegbúrával
lennék letakarva, szeparáltan a közönségtől, s ebben a búrában mondanám verse¬
imet, legtöbbször anyámnak"" — éppen e befelé forduló, személyes hangvétellel
sikerül hatnia. Mint Czigány György, a vele több ízben interjút készítő rádiós
szerkesztö, költötärs jellemezte: „...visszafogott, feszült beszedritmusa, pianön
belüli roppant hangsúlyai, hangvételének egyszerű és mégis mélyen ünnepi meg¬
nyilvánulása egyértelműen teszi verseit tulajdonunkká. Intim dinamikája egyetlen
emberhez szól, nyilvánosság előtt sem az előadóterem közönségéhez; csakis hozzád,
a bizalmas társhoz, a baráthoz." Közel áll e felismerés ahhoz az ideálisnak tartott
előadói attitűdhöz, melyet Pilinszky az 1969-es londoni Poetry International ‘69
költőtalálkozó vendégeként az amerikai Robert Creeley-t hallva így jellemzett: ,,...
ha van ilyen, hogy antigesztusok, akkor ez, az, és mégis remekül hat. [...] valóban
a vers pőre lényegét közvetíti, s semmi köze nincs semmiféle szinészkedéshez”.’
Előadói módszerét ő is ebben az egyszerűségben találta meg, ezért sikerülhetett
neki, és sikerül még ma is , a vers búrája" alá vonni hallgatóságát. , Arkangyalszerű"
egyéniségét, gesztusait csak néhány filmfelvétel örökítette meg, ám ezeken is
érezhetjük koncentráltságát, a megszólaló költő erejét.
A fennmaradt kilenc felvétel típusa szerint játék-, dokumentum- és képzőmű¬
vészeti film, tudósítás, valamint családi és baráti körben készített privátfilm —
u
Fodor András: Pilinszky Jánosról — szerzői estjén, Élet és Irodalom, XIX. évf., 1975. január 18.,
12; lásd még a posztumusz megjelent zenés verslemeze betétlapján Kocsis Zoltán esszéjét: Kocsis
Zoltán (szerk.): Szabadesés - Pilinszky János emlékére, LP, Budapest, Hungaroton, 1986.
Kocsis: Szabadesés. Ezért lehetett közönségsiker 1981 nyarán megjelent Ők című világ- és magyar
irodalmi válogatáslemeze. , Ha Pilinszky János egész életében egyetlen verset sem írt volna le, ez
után a lemez után akkor is azt kellene rá mondani: költő. Varázsló, aki — ezúttal a legősibb és
talán legszebb hangszeren - varázslás által létrehozza a művészetet. Valaki, aki nem hagyta magát
eltántorítani, aki fantasztikus kitartással a létezés lényegéről beszél." (Kroó András: Pilinszky
János: Ők, Népszabadság, XXXIX. évf., 205. szám, 1981. szeptember 2., 7.)
Idézi Kocsis: Szabadesés, a hanglemez betétlapján.
Czigány György: A hang tekintete, in uő: Csak a derű óráit számolom..., Budapest, Zeneműkiadó,
1981, 120; lásd még Melczer Tibor: A költő szaval — Jegyzetek Pilinszky János lemezeiről, Jelenkor,
XXV. évf., 1982/7, 151-153.
Tóbiás Áron: Megmentett hangszalagok, 1969. július 26., in Pilinszky: Beszélgetések, 57; lásd még
Siklós István: Poetry International 69, in uo., 38.
a
a
00
o
+ 176 +