Oldal 154 [154]
OCR
HORVÁTH ZSUZSA bemutatójára 1975. november 27-én került sor a Nemzeti Színházban, Major Tamás rendezésében. Törőcsik Marit tizenhat esztendeje, hogy megismertem. Ritkán éreztem valakiben ennyi ellentmondást, ennyi hamis képzetet, s ugyanakkor tévedhetetlen biztonságot. Amikor , lépett", úgy koncentrált, akár egy artista, aki sose véti el a halálugrás pillanatát. S ez az egyszeri pillanat egyre hatalmasabb teret hódított lényében; törékeny és egyre törékenyebb alkatában gyönyörűen és iszonyúan fölnőtt és elhatalmasodott valami -— szellem, tehetség, igazmondás? -, valami egyszerű és súlyos vasgolyó. Utoljára a Magyar Elektrában láttam. Ahogy szerepét fölépítette: lényegében élete kialakításának története volt. Mindent vállalt, ami hamisság és félreértés volt benne, az utolsó pillanatig visszatartva jobbjában azt a bizonyos vasgolyót, amit csak Szophoklész jobbja volt képes hasonló biztonsággal elgördíteni, hogy ledöntse vele az úgy-ahogy fölállított bábukat. Szegény kis kócos Elektra, élete minden esetlegességét egyetlen dobással igazsággá semmisítette. És ez a pillanat már nem volt se itt, se ott, se régen, se mostan. Egy veszendőségre ítélt kreatúra betanult szavakkal, parókával a fején, egy pillanatra föltépte a világ szövetét." A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre Pilinszkyt (1963 Párizs; 1965 Lengyelország, Svájc, Bécs; 1966 Jugoszlávia; 1967 Bécs, Párizs, London, Róma, Belgrád; 1968 Párizs; 1969 London, Gdansk), idegen nyelvű köteteinek fordítási előmunkálatai is ebben az időben kezdődtek meg. Ez a tény talán párhuzamba állítható avval, hogy 1964 után Pilinszky nem írt hivatalos színházi kritikákat magyarországi előadásokról, viszont azzal párhuzamosan külföldi példák, minták, műhelyek, alkotók felé kezdett orientálódni, amit a lengyel Grotowski és az angol Robert Wilson neve fémjelez. Ugyanakkor Pilinszky színházeszménye kibővült a nyugati útjai és művészi kapcsolatai révén a korabeli európai drc-ámairodalomból és bizonyos színházi irányzatok motívumaiból vett inspirációkkal, hatásokkal. Tanulmányomban egy rövid időszak sajátos orientációjára szerettem volna rávilágítani, arra a tényre, hogy az 1961 és 1964 között a magyar színházi élet akkor modernnek, elmélyültnek, kiemelkedőnek számító műhelyei, színházai minden valószínűség szerint felkeltették ugyan Pilinszky érdeklődését, értékelte, elismerte értékes művészi megoldásaikat, de alakulóban lévő színházkoncepciója, a modern színházról való művészi gondolkodása más irányba, irányokba vezette. 14 Pilinszky: Törőcsik Mari a színpadon, 284. e 152"
