Page 148 [148]
HORVÁTH ZSUZSA
amely megteremteni nem tudja a világot, de kitalálni, költeni igen, és ezzel meg¬
menteni azt, a képzeletet pedig üdvözíti.
A színházi fordulat után — kapcsolatot találva Grotowski színházának rituális
vonásaival — néhány évvel, 1967-1968 során két ízben tér még vissza közvetlenül és
egy ízben közvetetten Grotowskira, illetve az ő színházára (Új hullám, Szakrális
színház?). A Szakrális színház? című írásában felvázolt színházi tipológia keretében
a brechti színház, az abszurd és végül a szakrális színház jellemzését adja. Az utóbbi
típus leírásában teremt kapcsolatot e színháztípus és Grotowki színházának pár
vonása között, amit majd az Oratorikus forma? című cikkében fog részletezni 1968¬
ban. A szakrális színházat leginkább a szentmise jegyeivel írja le, kiemelve a kölcsö¬
nös és tökéletes jelenlétet, illetve, hogy ez a színház nincs utánzásra kötelezve. Ebben
a színháztípusban látja a jövő színházának lehetőségét, amely orvosolni tudná azt
a kérdést, amit az akkori kor, az 1960-as évek színháza legfőbb problémájának lát:
a jelenlét problematikáját. Azt, hogy ami a színpadon történik, az valójában sehol —
sem a valóságban, sem a színpadon - nincsen jelen egészen. E valóságos jelenlét
színháza felé mutatnak Pilinszky megítélése szerint az abszurd főbb képviselőinek
művei, s talán — már-már a megoldás érvényével — Grotowskiék wroclawi színháza."
A jelenlétvesztés jelensége — a modern ember egyik legkeservesebb problémája
— tükröződik a művészet minden területén, de legélesebben, leglátványosabban
kétségtelenül a modern színház válságában, írja Pilinszky az Egy lírikus naplójából
című írásában.? A süket pillantása című előadásban a kortárs színházzal szemben
támasztott — cikkeiben, interjúiban évek óta felvázolt — elvárásainak igazolását,
megerősítését látta. A Wilson-hatás meghatározónak és tartósnak bizonyult Pi¬
linszky számára, rövid idő leforgása alatt megírt néhány színdarabot 1972 második
felében Budapesten, illetve 1973 első felében Franciaországban. Az első darabok
megírásának alkotói folyamatáról ő maga számol be 1973 elején a Film, Színház,
Muzsika Törőcsik Mari által vendégszerkesztett lapjain (, Hogyan és miért?...").
A színházi tárgyú írásaiban — P. Müller Péter szerint — a Tizenhárom széksor
című beszámoló hozza el 1965 őszén az első jelentős fordulatot. Ebben Jerzy Grotowski
Wroclawban működő Laboratórium Színházáról ír, melynek egy délelőtti próbáján,
majd az esti Az állhatatos herceg / Hajlíthatatlan herceg előadásán szerzett
tapasztalatait összegzi. Kapcsolatot talál Grotowski színházának rituális vonásaival,
illetve kiemeli az előadás kapcsán a jelenlét erejét. Pilinszky színházról való
gondolkodását ért további hatásokról — azok szellemi, esztétikai és színházi előképeit
vizsgálva, feltárva a forrásokat, illetve azok beépítését, továbbélését — már több
összefoglaló tanulmány és kutatás is megjelent (Sepsi Enikő, Maczák Ibolya, Pályi
27 P. Müller: Pilinszky, 432.
28 Uo., 437.
+ 146 +