Oldal 148 [148]
OCR
HORVÁTH ZSUZSA amely megteremteni nem tudja a világot, de kitalálni, költeni igen, és ezzel megmenteni azt, a képzeletet pedig üdvözíti. A színházi fordulat után — kapcsolatot találva Grotowski színházának rituális vonásaival — néhány évvel, 1967-1968 során két ízben tér még vissza közvetlenül és egy ízben közvetetten Grotowskira, illetve az ő színházára (Új hullám, Szakrális színház?). A Szakrális színház? című írásában felvázolt színházi tipológia keretében a brechti színház, az abszurd és végül a szakrális színház jellemzését adja. Az utóbbi típus leírásában teremt kapcsolatot e színháztípus és Grotowki színházának pár vonása között, amit majd az Oratorikus forma? című cikkében fog részletezni 1968ban. A szakrális színházat leginkább a szentmise jegyeivel írja le, kiemelve a kölcsönös és tökéletes jelenlétet, illetve, hogy ez a színház nincs utánzásra kötelezve. Ebben a színháztípusban látja a jövő színházának lehetőségét, amely orvosolni tudná azt a kérdést, amit az akkori kor, az 1960-as évek színháza legfőbb problémájának lát: a jelenlét problematikáját. Azt, hogy ami a színpadon történik, az valójában sehol — sem a valóságban, sem a színpadon - nincsen jelen egészen. E valóságos jelenlét színháza felé mutatnak Pilinszky megítélése szerint az abszurd főbb képviselőinek művei, s talán — már-már a megoldás érvényével — Grotowskiék wroclawi színháza." A jelenlétvesztés jelensége — a modern ember egyik legkeservesebb problémája — tükröződik a művészet minden területén, de legélesebben, leglátványosabban kétségtelenül a modern színház válságában, írja Pilinszky az Egy lírikus naplójából című írásában.? A süket pillantása című előadásban a kortárs színházzal szemben támasztott — cikkeiben, interjúiban évek óta felvázolt — elvárásainak igazolását, megerősítését látta. A Wilson-hatás meghatározónak és tartósnak bizonyult Pilinszky számára, rövid idő leforgása alatt megírt néhány színdarabot 1972 második felében Budapesten, illetve 1973 első felében Franciaországban. Az első darabok megírásának alkotói folyamatáról ő maga számol be 1973 elején a Film, Színház, Muzsika Törőcsik Mari által vendégszerkesztett lapjain (, Hogyan és miért?..."). A színházi tárgyú írásaiban — P. Müller Péter szerint — a Tizenhárom széksor című beszámoló hozza el 1965 őszén az első jelentős fordulatot. Ebben Jerzy Grotowski Wroclawban működő Laboratórium Színházáról ír, melynek egy délelőtti próbáján, majd az esti Az állhatatos herceg / Hajlíthatatlan herceg előadásán szerzett tapasztalatait összegzi. Kapcsolatot talál Grotowski színházának rituális vonásaival, illetve kiemeli az előadás kapcsán a jelenlét erejét. Pilinszky színházról való gondolkodását ért további hatásokról — azok szellemi, esztétikai és színházi előképeit vizsgálva, feltárva a forrásokat, illetve azok beépítését, továbbélését — már több összefoglaló tanulmány és kutatás is megjelent (Sepsi Enikő, Maczák Ibolya, Pályi 27 P. Müller: Pilinszky, 432. 28 Uo., 437. + 146 +
