Page 129 [129]
OCR
DOBOZOK NYITVA, ZÁRVA a váróterem lakói várják: a Kisfiú a hitleri vonatok síkján túljutva, egy másik dimenzióban oldja meg a helyzetet. Nem a világtérképet hozza el, hanem az oltáriszentséget, annak analógiájára, ahogy Krisztus sem földi messiásként, a várt függetlenségi háborúval szabadította meg a népét, hanem váratlan és felfoghatatlan ,botránynak" számító kereszthalálával. A Kisfiú ráadásul nem is oda tér vissza, ahonnan elindult: a váróteremből bocsátják útjára, de a havas sík bejárása után a polgári ház ebédlőjébe érkezik meg, és itt helyezi az asztalra (!) a szentségtartót — mintha kívülről befelé igyekezne, a lélek mélységei felé. Az asztal mint áldozati hely szimbolikája itt teljesedik ki. A Hitler-síkon mint egy mészárszék asztala, az Aranykontyú-jelenetekben mint az embereket közösséggé egyesítő lakoma asztala jelenik meg, itt pedig a szentmise oltárává változik át, ahol ég és föld, isteni és emberi találkozik — a krisztusi megváltás jelenvalóvá tételében. A jelenet egy vallásos szertartást, a katolikus szentmisét és az átváltoztatás pillanatát idézi meg. A szertartás pedig nem visszaemlékszik egy múltbeli történésre, hanem jelenvalóvá teszi azokat: a hit közegében megvalósuló rítus tehát természeténél fogva áttöri az idő rétegeit, bizonyos értelemben megszünteti az időt, amikor a puszta emlékezés helyett létrehozza a hajdani és az , itt és most" bekövetkező esemény azonosságát.? A mikro- és makrovilág, a ,bent” és a ,kint” közti háttérfüggönyt sztuárdeszek? húzzák szét és össze (végül pedig katonák), mintha ők lennének azok a párkákhoz hasonló lények, akik egy nagyobb akarat végrehajtóiként eldöntik, hogy mikor váljék láthatóvá a kint és a bent. A vonat és váróterem színpadi látványelemeiben tematizálódó utazás motívuma a sztuárdeszek szerepeltetése révén repüléssé íródik felül: mintha az egész színpad összes részeivel együtt, még a nézőteret is beleértve egy repülőgép belső tere lenne, amely viszi valahová a színészeket és a nézőket, röpíti valahová a világot. Talán az Egyenes labirintus című Pilinszky-vers fordított gravitációnak engedelmeskedő repülése ez: , nyitott szárnyú, emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló, közös fészkébe"." A dráma cselekménye és a benne ábrázolt emberi életek, sorsok a sokféle értelmű, egyetemeséé növekvő áldozathozatalban egyszerre tartanak a pusztulás felé, és egyszerre Isten mint szabadulás és otthon felé. A zuhanásnak ezt a reményteli irányát a megváltóval analóg Kisfiú figurája és cselekvése jelzi. Összefoglalva: a Gyerekek és katonák című dráma osztott színpadának terei szimultán formában jelenítik meg az idő síkjait és az emberi lélek rétegeit." A polgári ? Vö. Hankovszky Tamás: Pilinszky János evangéliumi esztétikája, Budapest, Kairosz, 2011, 89—22. 3 Az eredeti szöveg írásmódja szerint. : Pilinszky János: Egyenes labirintus, in Pilinszky János összes versei, Budapest, Osiris, 1996, 118. 5 Az emberi psziché stuktúráját megjelenítő színpadkép Robert Wilsonnál is megjelenik, pl. a Salome című darabjában. Vö. Kékesi Kun Árpád: Robert Wilson és a képek színháza, in uő: A rendezés színháza, Budapest, Osiris, 2007, 393. e 127 +
