OCR
DOBOZOK NYITVA, ZÁRVA Terek, idők, szereplők és nyelvek Pilinszky János Gyerekek és katonák című drámájában HERNÁDI MÁRIA Pilinszky János gondolkodásmódjának fontos jellemzője, hogy zárt rendszereket alkot, ezekhez pedig sajátos jel- és utalásrendszert teremt. Ilyen egymásba nyílózáródó , dobozokból" alkotja meg drámáitis — ez a jellegzetes dobozstruktúra pedig a Gyerekek és katonák című darabjában a legösszetettebb, jelentésében a leggazdagabban rétegzett. Tanulmányomban ezt a darabot vizsgálom, amely a szerző színpadi törekvéseinek szinte mindegyikét tükrözi. Sajátosan gazdag jelentésrétegeit írásomban a tér- és időhasználat, a szereplők és a nyelv vizsgálatán keresztül kísérlem meg feltárni. A TÉR- ÉS IDŐVISZONYOK A Pilinszky-drámák színpadi megjelenítésének legfontosabb jellemzője az osztott színpad. A Gyerekek és katonák című darabban hátsó függönyt alkalmaznak, amely az első felvonásban mozdulatlan, a második és a harmadik felvonásban azonban kétszer-kétszer szétnyílik. Az első szétnyíláskor a függöny a váróterem mögé kinyitja a háborús fogolyszállító vonatok látképét, az étkezőkocsiban Hitlerrel és a háborús világtérképpel. A vonat a második világháború jóvátehetetlen botrányának és tragédiájának a látvány síkján megjelenő szimbóluma: a hátsó színpadrészben megjelenő vonatok a nácizmus ártatlan áldozatait hurcolják a halálba. A függöny a várótermi mikrovilág mögé kinyitja a makrovilágot, az emberi közeg hátterébe kivetíti a külvilág háborús, történelmi színpadát, a váróterem még , eldöntetlen" jelenidejere räengedi a „jövätehetetlen” jövöidejet. Amikor a függöny ugyanebben a felvonásban másodszor nyílik szét, a váróterem hátterében látható vonat étkezőkocsijában a térképnéző Hitler helyett az első felvonás polgári házának enteriőrje lesz látható a már ismerős Aranykontyú lánnyal és a többi odatartozó szereplővel. Most a váróterem lakói számára nem a jövő, hanem a múlt nyílik meg: azt látják, amit elhagyni készülnek. Nem kifelé néznek, mint a hitleri vonatok esetében, hanem befelé, az életük és az idő mélyére — de azzal a nehéz tudással, hogy velük együtt az otthon hagyott múltjuk is a pusztulásba e 125 +