Terek, idők, szereplők és nyelvek Pilinszky János Gyerekek és katonák
című drámájában
Pilinszky János gondolkodásmódjának fontos jellemzője, hogy zárt rendszereket
alkot, ezekhez pedig sajátos jel- és utalásrendszert teremt. Ilyen egymásba nyíló¬
záródó , dobozokból" alkotja meg drámáitis — ez a jellegzetes dobozstruktúra pedig
a Gyerekek és katonák című darabjában a legösszetettebb, jelentésében a leggaz¬
dagabban rétegzett. Tanulmányomban ezt a darabot vizsgálom, amely a szerző
színpadi törekvéseinek szinte mindegyikét tükrözi. Sajátosan gazdag jelentésréte¬
geit írásomban a tér- és időhasználat, a szereplők és a nyelv vizsgálatán keresztül
kísérlem meg feltárni.
A Pilinszky-drámák színpadi megjelenítésének legfontosabb jellemzője az osztott
színpad. A Gyerekek és katonák című darabban hátsó függönyt alkalmaznak, amely
az első felvonásban mozdulatlan, a második és a harmadik felvonásban azonban
kétszer-kétszer szétnyílik. Az első szétnyíláskor a függöny a váróterem mögé ki¬
nyitja a háborús fogolyszállító vonatok látképét, az étkezőkocsiban Hitlerrel és
a háborús világtérképpel. A vonat a második világháború jóvátehetetlen botrányá¬
nak és tragédiájának a látvány síkján megjelenő szimbóluma: a hátsó színpadrész¬
ben megjelenő vonatok a nácizmus ártatlan áldozatait hurcolják a halálba. A függöny
a várótermi mikrovilág mögé kinyitja a makrovilágot, az emberi közeg hátterébe
kivetíti a külvilág háborús, történelmi színpadát, a váróterem még , eldöntetlen"
jelenidejere räengedi a „jövätehetetlen” jövöidejet.
Amikor a függöny ugyanebben a felvonásban másodszor nyílik szét, a váróterem
hátterében látható vonat étkezőkocsijában a térképnéző Hitler helyett az első fel¬
vonás polgári házának enteriőrje lesz látható a már ismerős Aranykontyú lánnyal
és a többi odatartozó szereplővel. Most a váróterem lakói számára nem a jövő, hanem
a múlt nyílik meg: azt látják, amit elhagyni készülnek. Nem kifelé néznek, mint
a hitleri vonatok esetében, hanem befelé, az életük és az idő mélyére — de azzal
a nehéz tudással, hogy velük együtt az otthon hagyott múltjuk is a pusztulásba