Page 121 [121]
AZ ANTILOP LEGENDÁJA
valószínűleg legjobban Pilinszky második felesége világította meg egy interjúban.
Ingrid Fichieux a következőképpen fogalmazott: , [Pilinszky János] a depressziót
nem tartotta kóros dolognak. [...] Szerinte ugyanis a depresszió a valódi világ vízi¬
ója, s akkor esik depresszióba valaki, ha megszűnik körülötte létezni az Isten."" Ez
az értelmezés vélhetően mindenfajta őrülettel összefüggésbe hozható Pilinszky
értelmezésében (az evangéliumi gyógyítástörténetekkel összhangban). Egy 1969-ben
kelt publicisztikai írásában a következőképpen fogalmazott:
Legszívesebben egy nemrég kapott könyvről számolnék be. A könyv nem szépirodalmi
mű. A Presses Universitaires de France kiadásában jelent meg, a Pszichológiai Könyvtár
sorozatában. Szerzője egy magát Renée-nek nevező fiatal lány, aki tapasztalatának mázsás
súlya alatt elvéthetetlen autentikussággal és pontossággal számol be skizofréniás pokol¬
járásáról. Szövege oly tiszta és valódi — ahogyan ma már talán csak az őrültek, vagy az
őrületből szabadultak fogalmaznak."
A könyv valójában a pszichiátria egyik alapműve, ? s amint Pilinszky is leszö¬
gezte, nem éppen filozófiai vagy teológiai tartalmú szöveg — Pilinszky értelme¬
zése viszont nagyon is az. A mű valójában egy gyógyulástörténet, melyben
kulcsszerep jut a másokhoz való viszonynak:
[Renee] Elsö kontaktusa, hogy gyégyszereket ad mas betegeknek, s , ráébred", hogy gyó¬
gyitott. Hogy közte és a többiek közt lehetséges a kapcsolat. Közeledése vilagunkhoz,
a másik felé: tétova boldogságában pontos mása annak, amikor egy gyerek járni tanul.
[...] A realitás ilyen értelemben, hasonlóan a szépséghez, a lét külön ajándéka, mit el is
veszthetünk, el is kótyavetyélhetünk, de nyilván megsokszorozni is módunkban áll."
Pilinszky tehát jól érzékelhetően egyfajta biblikus gyógyítástörténetként ér¬
telmezi a terápiát — szoros összefüggésben az önzetlenséggel, a másokra való
odafigyeléssel. Mindez összhangban áll a műveiben szereplő őrült lány, illetve
antilop önzésével, bűnösségével is. Ennek megfelelően szerepel töredékes prózai
munkáiban, operaterveiben és a Sutton-dialógusban is. (Utóbbi kettőben néhány
további motívummal, például a manöken-képpel kiegészülve.)
7 Beszélgetés Ingrid Fichieux-vel, in Bogyai: In memoriam Pilinszky, 132.
38 Pilinszky János: Ünnepi levél helyett, in uő: Publicisztikai írások, Budapest, Petőfi Irodalmi
Müzeum, 2011. https://reader.dia.hu/document/Pilinszky_Janos-Publicisztikai_irasok-129 (Le¬
töltes: 2022. januär 8.)
® Marguerite-Albert Sechehaye: Journal d’une schizophrene, Pärizs, P. U. F., 1950.
10 Pilinszky: Ünnepi levél helyett.
+ 119 +