Page 106 [106]
PRONTVAI VERA
A szög és a balta annak a traumatikus találkozásnak is szimbóluma, amely az
időtlen gyilkosság személybe írásával irányítja az egyén figyelmét a kollektív
felelősségvállalásra. Vidnyánszky színházi nyelvének költőisége — a Halotti pompához
hasonlóan - a gyilkosságot egyetemes bűnné tágítja: fizikai, lelki, társadalmi vagy
kulturális értelemben elkövetett gyilkosságformákat mutat fel a szereplők különböző
sorsán keresztül, miközben a megtisztulás útjának ábrázolásával felül is írja azokat.
Tverdota Pilinszky kapcsán hangsúlyozza, hogy a költő mindennapi tapasztalatból
és vallásfilozófiai megfontolásokból magára vállalt bűntudata és bűnbánata nélkül
, a II. világháború élménye, a koncentrációs lágerek látványa, de Krisztus keresztre
feszítése, s a világ annyi más nyomorúsága is csak mások bűne lenne". Amennyiben
a Bűn és bűnhődés nézője felismeri a színházi előadás központi metaforáját, és
önmagára vonatkoztatja azt, meghatározhatja saját viszonyát a felidézett eseményekkel
kapcsolatban, és dönthet arról, milyen mértékben akar részt venni azokban.
Vidnyánszky rendezése lehetővé teszi a néző számára, hogy egzisztenciális értelemben
is sorsközösséget vállalhasson a bűn elkövetőjével. A néző szembesülhet saját
bűnösségének tudatával, a bűnökből, a halálból való szabadulás útjával, és felfedezheti
a lelke mélyén húzódó tettest — Pilinszky szavaival élve , Dosztojevszkij Raszkolnyikovja
ezért nem azonos a ponyvatermék és az újságcikk gyilkosával. Raszkolnyikov te
vagy és én vagyok, annak ellenére, hogy se te, se én nem öltünk embert." A Bűn
és bűnhődésben Marmeladov temetésén jelen levő emberek nemcsak a jelenlevő
halottat gyászolják, hanem a kereszthalált elszenvedő Krisztust is. A Krisztus¬
gyilkosság az előadás olvasatában az emberiség kollektív bűne, ezért a kollektív
felelössegvällaläs kerdesköret is felveti. A rendezés egyik kulcsgondolata — a Halotti
pompahoz es a Csiksomlyoi passiöhoz hasonlöan -, hogy a jelen levö szubjektumok
mindegyike felel Krisztus — és a másik ember -— szenvedéséért, haláláért. A Szőcs
Géza művéből kiinduló Csíksomlyói passióban Mária Magdolna kérdésfelvetése
Krisztus haláltusájának idején a vele kapcsolatba kerülő embereket hiányolja, és az
általuk okozott hiátusok következményeire is felhívja a figyelmet:
Hát csak ennyien vagyunk? És hol vannak a napkeleti bölcsek, minden bölcsességük¬
kel? És akiket megszabadított, most hol vannak? Hol vannak, akikkel csodát tett,
akiket meggyógyított?! A különféle betegségekben és kínokban sínylődők, az ördön¬
gôsôk, holdkérosok és gutaütôttek, a bélpoklosok — hol van a százados szolgája?! Hol
van a naini ifjú, hol van Jaiuris és Jairus leánya? Hol a Görbedt Asszony???
30 Tverdota: Pilinszky és Dosztojevszkij, 102.
31 Pilinszky: Publicisztikai, 651.
52 Szőcs Géza: Passió, Budapest, Magvető, 1999, 22.
+ 104 ¢