Page 105 [105]
OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA A rendező szcenikai költeményének sajátossága a polifónia: az egyének történetei összefonódnak, egymásba hajolnak, sokszor egymás mellett, párhuzamosan zajlanak a színpadon. A mozaikszerű életepizódok kis szigeteket hoznak létre a rendelkezésre álló térben, és több történeti szálat jelenítenek meg. Míg az előadás elején a szereplők látszólag külön élik az életüket, a színmű végére az eseménysor egységes élménnyé, történetté áll össze." Az egymástól eltérő élethelyzetek összefüggésrendszerének mélyebb ábrázolását és sűrítését a rendező alkotásaira jellemző szimultaneitás segíti, fokozva az észlelés szétdaraboltságát."? A befogadóban megszülető koherens jelentést az előadásban a búvópatak-szerűen felbukkanó liturgikus jelek és utalások segítik. Szonján kívül Porfirij (Vitalij Kovalenko) is Raszkolnyikov mellett áll: folyamatosan tereli a fiatalembert a bűn bevallásának irányába azért, mert látja benne a változás lehetőségét. Segíti őt abban, hogy bűneit vállaló, megtisztult emberként kezdhessen új életet. A vizsgálóbíró önmaga lelki fejlődésében már egyáltalán nem hisz, befejezett és kész személyiségként tekint magára. Ő is egy a misztériumjátékban felsorakoztatott bűnös emberek közül. Piros színű sapkája — a Bűn és bűnhődés színei a rendezésben a fekete és a fehér, valamint a kiloccsant vér piros színe — azt jelzi, hogy valamilyen formában ő is gyilkosnak tekinthető, csak a saját bűne nem kerül nyilvánosságra az előadásban. Az előadás fehér díszletén megjelenik — a kioltott életre, az ártatlan áldozatra való utalásként — a vér, oppozícióban állva a ,gyóntatószéket" megvilágító fénnyel. A szentírási történet felolvasásának színpadi körülményei ugyanis egy gyóntatófülkéhez hasonlóak: Szonja (Anna Blinova) a fekete háttérből kivilágló fehér templomi padnál ül és Lázár halálának és feltámasztásának körülményeit olvassa fel, épp az öt és fél órás előadás felénél, az első felvonás végén. A Porfirij és Raszkolnyikov viszonyát illusztráló színpadi szálat az előadásban végigvitt — a Csíksomlyói passióhoz hasonló — szögmotivum is kiséri.”” Raszkolnyikov, megtérése előtt a földhöz szögezi a Szentírást, amit később Porfirij talál meg és húzza ki belőle a szöget. Porfirij már nem tud továbblépni önmaga belső, mentális fejlődésének útján, de arra még képes, hogy a bűnös hitre vezetésében segítsen. ” Kozma András dramaturg szavai. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, in Prontvai Vera (szerk.): A titkok kapuja, Budapest, Maria Radidé, 2021. https://www.mariaradio.hu/musor/554/A_titkok kapuja (Letöltés: 2021. november 4. 14:21) Hans-Ihies Lehmann: Posztradamatikus színház, Budapest, Balassi, 2009, 102. A Csíksomlyói passió c. előadásban a kenyér és a szög metaforája az előadás szemantikai rendszerének egyik mozgatórugója: a kenyérbe a gonosz veri bele a szöget, felfeszítve vele a kenyeret, amelyből végül nemcsak az utolsó vacsorára összegyűlő tanítványok, hanem a jelen levő nézők is részesülhetnek. A keresztre feszítés metaforikus megismétlése — a kenyér átszögelése —, valamint a feltámadás szintén metaforikus érzékeltetése — az átütött kenyérből való részesedés — magába vonzza a lineáris történetmesélést, és felfüggeszti, egyetlen színpadképbe helyezi annak széttartó idejét. 28 29 + 103 +
