Page 105 [105]
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA
A rendező szcenikai költeményének sajátossága a polifónia: az egyének történetei
összefonódnak, egymásba hajolnak, sokszor egymás mellett, párhuzamosan zajlanak
a színpadon. A mozaikszerű életepizódok kis szigeteket hoznak létre a rendelkezésre
álló térben, és több történeti szálat jelenítenek meg. Míg az előadás elején a szereplők
látszólag külön élik az életüket, a színmű végére az eseménysor egységes élménnyé,
történetté áll össze." Az egymástól eltérő élethelyzetek összefüggésrendszerének
mélyebb ábrázolását és sűrítését a rendező alkotásaira jellemző szimultaneitás segíti,
fokozva az észlelés szétdaraboltságát."? A befogadóban megszülető koherens
jelentést az előadásban a búvópatak-szerűen felbukkanó liturgikus jelek és utalások
segítik. Szonján kívül Porfirij (Vitalij Kovalenko) is Raszkolnyikov mellett áll:
folyamatosan tereli a fiatalembert a bűn bevallásának irányába azért, mert látja
benne a változás lehetőségét. Segíti őt abban, hogy bűneit vállaló, megtisztult
emberként kezdhessen új életet. A vizsgálóbíró önmaga lelki fejlődésében már
egyáltalán nem hisz, befejezett és kész személyiségként tekint magára. Ő is egy
a misztériumjátékban felsorakoztatott bűnös emberek közül. Piros színű sapkája
— a Bűn és bűnhődés színei a rendezésben a fekete és a fehér, valamint a kiloccsant
vér piros színe — azt jelzi, hogy valamilyen formában ő is gyilkosnak tekinthető,
csak a saját bűne nem kerül nyilvánosságra az előadásban. Az előadás fehér díszletén
megjelenik — a kioltott életre, az ártatlan áldozatra való utalásként — a vér,
oppozícióban állva a ,gyóntatószéket" megvilágító fénnyel. A szentírási történet
felolvasásának színpadi körülményei ugyanis egy gyóntatófülkéhez hasonlóak:
Szonja (Anna Blinova) a fekete háttérből kivilágló fehér templomi padnál ül és Lázár
halálának és feltámasztásának körülményeit olvassa fel, épp az öt és fél órás előadás
felénél, az első felvonás végén. A Porfirij és Raszkolnyikov viszonyát illusztráló
színpadi szálat az előadásban végigvitt — a Csíksomlyói passióhoz hasonló — szög¬
motivum is kiséri.”” Raszkolnyikov, megtérése előtt a földhöz szögezi a Szentírást,
amit később Porfirij talál meg és húzza ki belőle a szöget. Porfirij már nem tud
továbblépni önmaga belső, mentális fejlődésének útján, de arra még képes, hogy
a bűnös hitre vezetésében segítsen.
” Kozma András dramaturg szavai. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, in Prontvai Vera (szerk.):
A titkok kapuja, Budapest, Maria Radidé, 2021. https://www.mariaradio.hu/musor/554/A_tit¬
kok kapuja (Letöltés: 2021. november 4. 14:21)
Hans-Ihies Lehmann: Posztradamatikus színház, Budapest, Balassi, 2009, 102.
A Csíksomlyói passió c. előadásban a kenyér és a szög metaforája az előadás szemantikai rend¬
szerének egyik mozgatórugója: a kenyérbe a gonosz veri bele a szöget, felfeszítve vele a kenyeret,
amelyből végül nemcsak az utolsó vacsorára összegyűlő tanítványok, hanem a jelen levő nézők
is részesülhetnek. A keresztre feszítés metaforikus megismétlése — a kenyér átszögelése —, vala¬
mint a feltámadás szintén metaforikus érzékeltetése — az átütött kenyérből való részesedés —
magába vonzza a lineáris történetmesélést, és felfüggeszti, egyetlen színpadképbe helyezi annak
széttartó idejét.
28
29
+ 103 +