Oldal 82 [82]
IVÁNYI BENCE
rajzolják ki előttünk, aki eltökélten keresi a színházcsinálás azon ösvényeit,
amelyek az újdonság és a teremtés erejével hatni tudó, revelatív esztétikai ta¬
pasztaláshoz, nem pedig annak nagyüzemi pótlékaihoz vezetnek.
Mindez azt is jelenti, hogy Szenteczki Zita világállító rendező. Tisztában van
tehát azzal, hogy a műalkotás nem a valóság tükörképe, hanem önálló, saját
szellemmel és saját szabályokkal rendelkező entitás, amelynek léte nem abból
fakad, hogy imitálja a valóságot, hanem abból, hogy megkreálja belőle a maga
részét. Doktori kutatásai kapcsán, az autofikció színházi alkalmazásait vizsgál¬
va jutott el Kárpáti Péter, Stork Natasa és Zsótér Sándor A nagy kapituláció című
előadására." A három alkotó a Beszélgetések Sheryl Suttonnal nyomán folytatott
improvizációs gyakorlatokat, és végül az ezek során rögzített dialógusokból ál¬
lították össze a szövegkönyvet. Mikor tehát tanulmányt írt erről a munkáról,
Szenteczki értelemszerűen Pilinszky esszéregényének is szentelt pár sort, amiből
számunkra a mimikrivel kapcsolatos állásfoglalása a legérdekesebb:
Alkotóként folyamatosan jelenlevő kérdés, hogy hogyan tudjuk vagy szeretnénk meg¬
ragadni a valóságot. Színházcsinálóként gyakran felmerül az az igény, hogy a nézők
magukra ismerjenek, vagy bizonyos szegmenseivel azonosulni tudjanak egy-egy
előadásnak. Mégis a valóság lemásolása az én értelmezésemben maga a mimikri. [...]
Saját kamaszkori naplóim közt egy olyan szövegre bukkantam, ami így érvel: az lehet
egyedül érvényes alkotás, amely a valóságot vagy teljes egészében, úgy, ahogy jelen
van, ragadja meg, vagy meg sem próbálja utánozni azt. A valóságot teljes egészében
megragadni és színpadra állítani lehetetlen."
Értelmezésében tehát a mimikrinek nem a rutin-, hanem inkább az utánzás¬
jellege az, amely erőteljesen kidomborodik. Az ezzel való leszámolás pedig annak
belátása, hogy a művészet nem képes a valóságot a maga teljességében és komp¬
lexitásában lemásolni. Arra képes csupán, hogy megnyissa és berendezze a saját
világát. Ami persze, ahogy fentebb kifejtettük, még működhet úgy, mint az ál¬
talunk belakott végtelen térség világmodellje. Világállító rendezőként ezért
Szenteczki tudatosan szuverén struktúrák kialakítására törekszik. Nem lenyo¬
matokat és nem illusztrációkat készít, nem a már meglévő, materiálisan korábban
előállt mintázatokat kopírozza. Ehelyett pusztán az ideák szintjén létező ősképek
nyomán, a lebegő lehetőségek közt szabadon válogatva jelöli ki az adott mise en
86 Kárpáti Péter — Stork Natasa — Zsótér Sándor: A nagy kapituláció, rendezte: Kárpáti Péter, be¬
mutató: Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest, 2020. október 7.
§7 Szenteczki Zita: A nagy kapituláció, Symbolon, vol. 22, 2021, 197—198.
+80 +