Oldal 82 [82]
OCR
IVÁNYI BENCE rajzolják ki előttünk, aki eltökélten keresi a színházcsinálás azon ösvényeit, amelyek az újdonság és a teremtés erejével hatni tudó, revelatív esztétikai tapasztaláshoz, nem pedig annak nagyüzemi pótlékaihoz vezetnek. Mindez azt is jelenti, hogy Szenteczki Zita világállító rendező. Tisztában van tehát azzal, hogy a műalkotás nem a valóság tükörképe, hanem önálló, saját szellemmel és saját szabályokkal rendelkező entitás, amelynek léte nem abból fakad, hogy imitálja a valóságot, hanem abból, hogy megkreálja belőle a maga részét. Doktori kutatásai kapcsán, az autofikció színházi alkalmazásait vizsgálva jutott el Kárpáti Péter, Stork Natasa és Zsótér Sándor A nagy kapituláció című előadására." A három alkotó a Beszélgetések Sheryl Suttonnal nyomán folytatott improvizációs gyakorlatokat, és végül az ezek során rögzített dialógusokból állították össze a szövegkönyvet. Mikor tehát tanulmányt írt erről a munkáról, Szenteczki értelemszerűen Pilinszky esszéregényének is szentelt pár sort, amiből számunkra a mimikrivel kapcsolatos állásfoglalása a legérdekesebb: Alkotóként folyamatosan jelenlevő kérdés, hogy hogyan tudjuk vagy szeretnénk megragadni a valóságot. Színházcsinálóként gyakran felmerül az az igény, hogy a nézők magukra ismerjenek, vagy bizonyos szegmenseivel azonosulni tudjanak egy-egy előadásnak. Mégis a valóság lemásolása az én értelmezésemben maga a mimikri. [...] Saját kamaszkori naplóim közt egy olyan szövegre bukkantam, ami így érvel: az lehet egyedül érvényes alkotás, amely a valóságot vagy teljes egészében, úgy, ahogy jelen van, ragadja meg, vagy meg sem próbálja utánozni azt. A valóságot teljes egészében megragadni és színpadra állítani lehetetlen." Értelmezésében tehát a mimikrinek nem a rutin-, hanem inkább az utánzásjellege az, amely erőteljesen kidomborodik. Az ezzel való leszámolás pedig annak belátása, hogy a művészet nem képes a valóságot a maga teljességében és komplexitásában lemásolni. Arra képes csupán, hogy megnyissa és berendezze a saját világát. Ami persze, ahogy fentebb kifejtettük, még működhet úgy, mint az általunk belakott végtelen térség világmodellje. Világállító rendezőként ezért Szenteczki tudatosan szuverén struktúrák kialakítására törekszik. Nem lenyomatokat és nem illusztrációkat készít, nem a már meglévő, materiálisan korábban előállt mintázatokat kopírozza. Ehelyett pusztán az ideák szintjén létező ősképek nyomán, a lebegő lehetőségek közt szabadon válogatva jelöli ki az adott mise en 86 Kárpáti Péter — Stork Natasa — Zsótér Sándor: A nagy kapituláció, rendezte: Kárpáti Péter, bemutató: Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest, 2020. október 7. §7 Szenteczki Zita: A nagy kapituláció, Symbolon, vol. 22, 2021, 197—198. +80 +
