Page 78 [78]
IVÁNYI BENCE
mellé rendelése hozza mozgásba a dologban az igazságot és fakasztja föl a szép¬
ség tapasztalatát. A szépség nem tömegtermelhető. (Istenről nem lehet másola¬
tot készíteni.) Az igazi szépség tele van hökkenéssel, meghökkentő, megakad
rajta a tekintet, a mimikri tömegszínháza azonban sima, fényvisszaverő, sőt úgy
tetszik, golyóálló felület, ami egyetlen kiszögellést vagy hasadékot sem kínál föl
nekünk, amire odaakaszthatnánk a figyelmünket. Viszont cserébe nagyon ké¬
nyelmes, hiszen paneljei strapabíróak és tetszőlegesen variálhatók. A szakmány¬
ban gyártott előadás nem játék, hanem élvezeti cikk — nettó reális előtér, bár¬
minemű mögöttes nélkül. Nem megjelenik, csupán oda van rakva. És közben
pontosan az, aminek mutatja magát: színház — de annál egy unciával sem több.
Csak két kitételnek kell eleget tennie: legyen szemrevaló és legyen reprodukál¬
ható. Piaci szempontból minden más mellékes. Tetszetőssége azonban, lett légyen
bármilyen jól megcsinált is, hézagtalan eszközléte okán sosem lesz képes az
igazsággal való találkozás zsigerekig hatoló, transzgresszív, akár misztikus él¬
ményét produkálni. Az esztétikai tárgy nem arra van, hogy használjuk — az
esztétikai tárgy arra van, hogy megéljük. A megéléshez azonban dinamikus, tág
térségre van szükség: a kockázat terére. A mimikri-színház viszont kiküszöböl
minden kockázatot. Lekerekített, lapos és tömör. Formatervezett hiábavalóság."
A mimikrinek ez a sematizmusa, ezt a termelékenységet és fogyaszthatóságot
szolgáló univerzális tartalmatlansága az, ami a játékban-való-létet valójában
megrekeszti, és ez az, ami a Pilinszky által leírt jelenlétvesztést valójában okoz¬
za. Nem a mimézis, hanem az olcsó, híg mimézis, és nem a pszichologizálás,
hanem az előrecsomagolt, mirelit pszichologizálás. Bármely olyan előadás vagy
színházi kezdeményezés tehát, amely a fogyasztäs-termeles dichotömia ältal
megcsontositott szinhäzi formák fellazítására, megkövesedett mintázatainak
felforgatására irányul, közös nevezőn áll Pilinszky János színházeszményével.
Fölszámolni a gyártásjelleget és leszámolni a rutinnal — ez ennek a víziónak
a leglényegibb törekvése. , Minden igazi művészet kizár mindennemű rutint.
A dadogás az alfája és az ékesszólás az ómegája, de úgy, hogy a kettőt lehetetlen
szétválasztani és megkülönböztetni egymástól", fogalmazza meg a költő maga."
Színházi írásai hiába születtek az államszocializmus idején, ráadásul nagy részük
úgy, hogy akkor már számos külföldi, így nyugat-európai színházi élményt is
maga mögött tudhatott, feltűnő, mennyire általánosságban mond ítéletet korá¬
nak színházművészetéről (nyilván a kivételesnek tartott alkotókra, mint Wilson,
Beckett és Grotowski, vagy kivételesen rossznak tartottakra, mint a Ihe Living
76 A témáról bővebben lásd Byung-Chul Han: A szép megmentése, ford. Csordás Gábor, Budapest,
Typotex, 2021.
77 Pilinszky: Beszélgetések, 18.
.76 +