Page 66 [66]
IVÁNYI BENCE
akiket éppen színészek inzultálnak egy színházban, szabadon eldönthetik, hogyan
reagálnak erre.
Pilinszkyre visszatérve, nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a színészek
mint szubjektumok veszítették el jelenlétüket. Amire ő utal, az valójában játékban¬
való-létük eltűnése. Amennyiben ugyanis nem érzékeljük a játékban-való-létet,
a játéknak magának is nyoma vész: megmutatkozása rejtőzésé, nyitottsága el¬
zártsággá alakul. Ha nem vagyunk képesek a játszók tevékenységében játszott¬
ságként megélni a játékot, világszerűséget sem regisztrálunk többé, tehát amivel
szembekerülünk, az nem műalkotásként fog megképződni észlelésünkben.
Műalkotás híján pedig nincs, amit szemléljünk, nincs, ami művészi hatással le¬
hetne ránk és megváltoztathatná a világhoz, a valósághoz, a létezéshez való vi¬
szonyunkat, vagy új ismereteket közölhetne a számunkra ezekről. Holott Gadamer
szerint , a műalkotás igazi léte abban áll, hogy tapasztalattá válik, mely megvál¬
toztatja a tapasztalöt”.”” A prezencia ezert sohasem pusztän önmagät prezentäl¬
ja a szinpadon, hanem a játékban-való-lét vehikulumaként lép működésbe előttünk.
A színházi stúdiumok alapvető fogalomtárában Patrice Pavis úgy fogalmaz,
a jelenlét az, amivel , a színész meg tudja ragadni a közönség figyelmét és képes
hatni rá". Olyan képesség vagy energia ez, ami a színház lényegi aspektusa, és
amelyen keresztül a néző számára az a specifikusan teatrális élmény megvalósul,
hogy miközben a játszó fél mint X színész ténylegesen jelen van itt és most, addig
a téridőnek ugyanebben a konkrét szegmensében, ugyanebben a konkrét prezen¬
ciájában egy máshol és máskor létező Y fiktív személy is megtestesíttetik.?
Tulajdonképpen tehát a jelenlét minőségén múlik az, hogy az előadás eszté¬
tikai élményként képződik-e meg a befogadói szemléletben avagy sem. A kérdés
már csak az, miféle változás állhatott be a színészi alakítás létmódjában, aminek
következtében Pilinszky a jelenlét eltűnését érzékelhette. Nicolai Hartmann ezt
írja az esztétikai tärgyak letstruktüräjäröl:?°
7 Gadamer: Igazság és módszer, 89.
28 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienn, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő,
Budapest, LHarmattan, 2006, 205.
# Uo. 205-206.
50 A hartmanni terminológia mindent tárgynak, pontosabban objektumnak tekint, ami találkozik
a szubjektum tudatával. Ennek megfelelően még egy olyan komplex, sok-sok különnemű akcióból
és anyagiságból eggyé szervesülő észleletköteg is, mint amilyen a színházi esemény, tárgynak
tekinthető. Érdemes emellé odatenni Gadamer képződményfogalmát, és rögtön világossá lesz,
miért kezelhető objektumként (műként, munkatárgyként) az előadás: , Azt a fordulatot, amelynek
során az emberi játék mint művészet igazán beteljesedik, képződménnyé való átváltozásnak
nevezem. A játék csak ennek az átváltozásnak következtében éri el idealitását úgy, hogy most már
ugyanannak lehet tekinteni, és ugyanakként lehet érteni. Csak ekkor áll elő az a helyzet, hogy
úgyszólván a játékosok megmutatótevékenységétől [sic!] elválasztva mutatkozik meg, s annak
a tiszta megjelenésében áll, amit játszanak. Mint ilyen, a játék — az előre nem látott improvizáció
s 64 c