lángol vőlegénye, Isten iránt. [...] Drámának nevezzük ugyanis azt,
mikor különböző szereplők lépnek fel, amint jelenetekben el szok¬
tak játszani egy darabot, és miközben egyesek megjelennek, mások
meg távoznak, különböző személyekhez intézett szavaikból áll
össze a történet szövege. Sorban minden egyes részlet, amit ez a mű
tartalmaz, misztikus nyelven íródott."
Figyelemre méltó, hogy Órigenész Istent a dráma szereplőjévé
avatja, holott egyetlen egyszer sem szólal meg a szövegben.
Pompás megfigyelés! Nem szólal meg, de jelen van. Nem is szük¬
seges megszölalnia, hiszen ő maga a jelenlevő — erről a jelenlétről
beszél Szondi is. E nélkül a folyamatos jelenlét nélkül nem értel¬
mezhetjük a szöveget. Tudnál mondani egy ehhez hasonló szituá¬
ciót amodern drámában?
Többetis akár.
Szorítkozz a neked legkedvesebbre.
Vegyünk akkor egy Pilinszkyhez közel álló végjátékhelyzetet.
A játszma végében Nell és Nagg folyamatosan jelen vannak a szín¬
padon, akkor is, amikor nem látjuk őket, s ez megváltoztatja a pár¬
beszédek jelentéseit. Nem mennek ki a térből, nem jönnek be, nincs
abgang és ausgang, és mégis megjelenítenek egy másik időt és egy
másik teret. Olyan ez, mintha az otthonukul szolgáló két kuka
átlátszó volna, azaz jelen volnának számunkra valóságosan is. Je¬
lenlétük valóságos, tehát színházi értelemben , cselekvő", azaz je¬
lentésképző. A , színház a színházban" szituáció egyik legradikáli¬
sabb dramaturgiai megoldása ez, amennyiben a figyelmet, valamint
a mondhatot és a kifejezhetetlent tematizalja.
Azaz a szavak teherbíró képességét... Órigenész is ezt teszi, amikor
azt állítja, hogy az Énekek éneke , misztikus nyelven íródott", tehát
hogy a mű a jelen levő, de meg nem szólaló Isten megszólítható¬
ságát és szóra bírásának a lehetőségét vizsgálja. A szerelem mint
misztikus és dramatikus szituáció az Énekek énekében csakis három
szereplős lehet, amennyiben Isten a jelenetek egyik cselekvő részt¬
vevője.
Ott vagyunk ismét a Pilinszky-dramaturgia titkos fölvetésénél és
reményénél.
Mire gondolsz?