Page 47 [47]
TANÍTVÁNY
1 Lk 22,19.
“2 Peter Szondi
13 Uo., 15.
„EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET”
: ,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"" -— erre gondolsz? De mit
kell megcselekednünk?
Valamennyi drámaszövegnek ez lehetne az utolsó sora: , ezt csele¬
kedjétek az én emlékezetemre."
Mit?
Azt, ami az írást létrehozta. Mindazt tehát, ami az írás előtt, va¬
lamint az írás alatt végbement és amiről az írás tanúságot tesz,
mert valamennyi jel és nyelvi gesztus arra emlékszik. Megcsele¬
kedni az írást: mi mást jelenthet ez, mint kitenni magunkat annak,
ami az írást létrehozta? A szöveg beteljesítő megcselekvése azt is
jelenti, hogy a szöveg maga viszi véghez bennünk és velünk, miat¬
tunk és akár ellenünk önmagát.
A vallási szöveg, igen — de a drama?
Amennyiben a szöveget az egész életünkkel olvassuk, ezt fenntar¬
tások nélkül nevezhetjük vallási olvasásnak. Azaz a megváltásunk¬
ra, vagy legalábbis annak a lehetőségére irányuló olvasási módnak,
amely nem kíván lemondani arról, hogy az embert a maga szellemi
létformája felől gondolja el.
Súlyos apodixis, csak éppen a bizonyításával maradtál adós.
A drámában elhangzó szavak mindegyike elhatározás, ezek a sza¬
vak a helyzetből adódnak, ezért mondják el őket, és a helyzeten
belül maradnak; semmiképpen sem szabad ezeket a szavakat a szer¬
zőtől származóként felfognunk. A dráma csupán mint egész a szer¬
zőé, és ez a vonatkozás nem tartozik lényegileg a dráma alkotás
mivoltához."
Szondi írja A modern dráma elméletében, emlékszem.?
Akkor tehát, Szondi nyomába szegődve, megkérdezhetjük: ki írja
a drámát és kinek? Ki olvassa és ki cselekszi meg?
Megfogtál. Lássunk hozzá a műnem tisztázásához.
Maradjunk még egy pillanatra Szondinál. Ő azt is állítja, hogy
a drämäban „minden mozzanatnak a jövendö csíráját [kell] maga¬
ba foglalnia, »jövövel terhesnek« lennie”.*?
Ezt a dramatikus szituációra vonatkoztatja, ha jól emlékszem. Arra,
ami tovább lendíti mintegy a konfliktust és fenntartja a nézői fe¬
szültséget.
: A modern dráma elmélete, Budapest, Gondolat, 1979, 11.
«45 c