Page 21 [21]
OCR
PILINSZKY SZÍNHÁZI ÉS FILMES VÍZIÓJÁNAK TOVÁBBÉLÉSE Pilinszky Kőfal és ünnepély című versében mintha Daniel Stern kutatásai kelnének életre kérdés formájában: mi történik, mi történik valójában , minden tettünk boldogtalan / és irtóztató ideje alatt"? Hommage a Robert Wilson A késszurás mozdulata, s a kéz boldogtalan stációi után? A félbeszakadt dallamok, a csapzott ünnepélyek és az összekuszált csillár fényein túl? A fal előtt? A fal után? Mi történik, mi is történik minden tettünk boldogtalan és irtóztató ideje alatt? Pilinszky egy másik verse, a Hommage a Sheryl Sutton I jó példája annak, hogy egy rituális aktus miként sokszorozza meg a jelentést Sheryl Sutton színészi cselekvésén keresztül, mely cselekvés azt sugallja, hogy a szituáció és a motiváció független tőle. Nincs jele semmiféle spontán vagy előre megfontolt akaratnak. Az alkotásnak ez a via negatívája Pilinszky ars poeticájának az alapja. A lehető legszűkebb térben végrehajtottad, amit nem szabad. Csodálkoztál a szertartáson, mely vágóhíd, bár nincs kiterjedése, könyökig ér, bár nincsen ideje. Csak később hallottad, amit letakartál. Majd belépve a kertbe elámultál a telehold varázsán. A Hommage a Sheryl Sutton II egy úszó mozgásra utal, amely Sheryl szerint az erőssége volt, és amely szinte észrevehetetlenné tette a mozgást. Ez a fajta színpadi „idömerömozgäs” Wilson szinte minden előadásában megjelenik (legutóbb az Oidipuszban). s 19 c
