Page 21 [21]
PILINSZKY SZÍNHÁZI ÉS FILMES VÍZIÓJÁNAK TOVÁBBÉLÉSE
Pilinszky Kőfal és ünnepély című versében mintha Daniel Stern kutatásai
kelnének életre kérdés formájában: mi történik, mi történik valójában , minden
tettünk boldogtalan / és irtóztató ideje alatt"?
Hommage a Robert Wilson
A késszurás mozdulata, s a kéz
boldogtalan stációi után?
A félbeszakadt dallamok,
a csapzott ünnepélyek és
az összekuszált csillár fényein túl?
A fal előtt? A fal után?
Mi történik, mi is történik
minden tettünk boldogtalan
és irtóztató ideje alatt?
Pilinszky egy másik verse, a Hommage a Sheryl Sutton I jó példája annak, hogy
egy rituális aktus miként sokszorozza meg a jelentést Sheryl Sutton színészi
cselekvésén keresztül, mely cselekvés azt sugallja, hogy a szituáció és a motiváció
független tőle. Nincs jele semmiféle spontán vagy előre megfontolt akaratnak.
Az alkotásnak ez a via negatívája Pilinszky ars poeticájának az alapja.
A lehető legszűkebb térben
végrehajtottad, amit nem szabad.
Csodálkoztál a szertartáson,
mely vágóhíd, bár nincs kiterjedése,
könyökig ér, bár nincsen ideje.
Csak később hallottad, amit
letakartál. Majd belépve a kertbe
elámultál a telehold varázsán.
A Hommage a Sheryl Sutton II egy úszó mozgásra utal, amely Sheryl szerint
az erőssége volt, és amely szinte észrevehetetlenné tette a mozgást. Ez a fajta
színpadi „idömerömozgäs” Wilson szinte minden előadásában megjelenik (leg¬
utóbb az Oidipuszban).
s 19 c