Page 17 [17]
PILINSZKY SZÍNHÁZI ÉS FILMES VÍZIÓJÁNAK TOVÁBBÉLÉSE
később a wilsoni színházában csodált: ez a via negativa színház, ami ilyen értelem¬
ben ellenpontja Peter Brook szándékoltan rituális Oidipuszának.
Míg Schechner kísérleti színházában aktívan használta a rítusokat (antropoló¬
giai értelemben), Wilson kvázi rituálét alkotott A süket pillantása nyitányában:
egy gyermekáldozatot, melyet az eredeti kontextusból kivett és színházként játszot¬
tak. Schechner szerint a rítus és a színház csak a kontextusukban különböznek,
nem pedig az alapvető struktúrájukban. Az is lehetséges — az ötlet meggyőzőnek
tűnik -, hogy a rítus a színházból származik, de akkor és csakis akkor, ha ezek
a rítusok a színházon kívüli valós társadalmi struktúrákhoz kapcsolódnak.
A NYITÁNY — AHOGY PILINSZKY JÁNOS LÁTTA
A Columbia Egyetemen található korai Wilson Archívum csak egy amatőr felvételt
őriz a Deafman Glance iowai produkciójáról. Wilson színésze, Stephan Brecht
(Bertolt Brecht fia) könyvet írt A süket pillantása brooklyni előadásáról. Ebben
a változatban a rituális gyilkosság az előadás nyitányaként zajlik, míg a Pilinszky
által látott párizsi előadáson a gyilkosságot a harmadik felvonásban követték el. Ezt
a jelenetet néha maga Wilson is előadta, néha Sheryl Suttonnal együtt — Sutton
fekete-fehérben — fekete-fehér fiúkkal és lányokkal. A Beszélgetések Sheryl Suttonnal
című könyvében Pilinszky költői leírást ad az előadásról, beleértve ennek a jelenet¬
nek a leírását a nyolcadik fejezetben:
A szín kivilágított nézőtéren kezdődik, jelezve, hogy legrejtettebb tetteinket mindig
nyílt színen, rivaldafényben követjük el, vagyis akkora csöndben és magányosságban,
mint egy túlzsúfolt aréna kellős közepén.
A színpadot - erre az időre — hatalmas téglafal zárja el, mintegy eleve kirekesztve
magából az eseményeket. A téglafal előtt asztalka áll; rajta üveg tej. Háttal a nézőknek,
szőke hajú kisfiú ül a sámliján. Sheryl balról érkezik, lassúságában lobogva, mint egy
megszállott apáca, és mereven, akár egy szeminarista, aki papsága első bűnét készül
elkövetni. Sheryl minden lépése e mellett és ez ellen szól. Először gyengéden megit¬
atja a gyereket, majd az üres üveget visszateszi a helyére. Ahogy és amit csinál, inkább
szertartás, mint bűn, pontosabban: a bűn utolsó fázisának minden föladatnál keser¬
vesebb és elvontabb teljesítése. Mindenekelőtt be kell öltöznie. Könyökig érő fekete
kesztyűt húz mindkét karjára, kezére. Aztán kézbe kell vennie, és ki kell nyitnia az
asztalra kikészített beretvát, amivel aztán egy másodperc töredéke alatt átvágja
a gyerek torkát, miközben szabad baljával már be is takarta...?
2 Pilinszky János: Széppróza, Budapest, Századvég, 1993, 140—141.
«156