OCR
DOMA PETRA ki, amelyek az adott politikai és társadalmi helyzetre reflektáló kritikai dalok voltak." 1891-re jutott el odáig, hogy saját előadást hozzon létre. Először a Nakamuraza színpadán lépett fel, s sikerét belépőjének köszönhette: az Oppekepee busit" # y Ti énekelte, mikôzben japän zészlôval a kezében fel-alá szaladt a színpadon.? Előadásához húsz amatőr színészt verbuvált, akikkel 1891 februárjában Oszaka külvárosában kairjó engeki IK BIRJA, vagyis megreformált dráma meghatározással hirdették Az államigazgatás csodálatos története? (Keikokubidan EFEISEH8) című előadásukat. Ezt követte nem sokkal később az Itagaki úr szerencsétlenségének igaz története (Itagakikun szónandzsikki V 7=25& < TERE). Az előadások népszerűek voltak, s a társulat több japán nagyvárosban is szerepelt velük. A produkciók ugyan kabuki stílusúak voltak, de Otodzsiró egyre jobban törekedett rá, hogy lazítson a műfajhoz kötődő szálakon és valami újabbat, frissebbet mutasson közönségének.? Annak érdekében, hogy minél jobban megismerje a nyugati kultúrát, Japán követeket küldött Európába és az Egyesült Államokba is. A szigetország a látogatások tanulságait figyelembe véve mindenkitől azt próbálta átvenni, amiben a legjobbnak bizonyultak. Így például a britektől a tengerészetet és a vasutat, a franciáktól a hadsereget és a törvényeket, a németektől a kormányzás felépítését és az oktatást, az amerikaiaktól a mezőgazdaságot. A nyugati színházat azonban senki nem tanulmányozta, ezért 1887-ben a legnagyobb elismerésnek örvendő kabuki-színész, IX. Icsikava Dandzsúró szeretett volna külföldre menni és tapasztalatokat gyűjteni, ám vállalkozása végül kudarcba fulladt. Pár évvel később Otodzsiró is arra a meglátásra jutott, hogy külföldi látogatásra van szükség, így támogatóinak köszönhetően 1893 februárjától három hónapot töltött Párizsban és a legkülönbözőbb előadásokat tekintette meg. Legtöbb esetben vígjátékokat, vígoperákat, vaudevilleket és a nagy népszerűségnek örvendő melodrámákat látogatta, melyek fő témája a szerelem volt, s a francia nyelv ismerete nélkül is nagy hatással voltak rá (bár saját darabjaiban sokáig mellőzte a romantikus szálakat). Biztosan látta Adolphe d"Ennery háborús darabjának felújítását, a Peking Anderson: Enter a Samurai, 11. A kor legnépszerűbb és leghatásosabb dala, mely kiritizálta az új társadalom tisztviselőit és az újgazdagokat. A dal refrénje az ,,O pe ke pe po pe po pó" pedig az európai katonai trombita hangját imitálta. 2 Ortolani: The Japanese Theatre, 236. A történet alapjául az 1883-ban megjelent népszerű Jano Rjúkei által írt novella szolgált, amelyet pedig Plutharkosz Ihébai Epaminondas története ihletett. Anderson: Enter a Samurai, 16. 24 Az elbadas az 1882-es Itagaki Taiszuke (tH iH) (a Liberälis Part alapitdja) elleni merényletkísérletet mutatta be. A legenda szerint a földre zuhanó Itagaki a következőket kiabálta: , Itagaki meghalhat, de a szabadság soha!" Anderson: Enter a Samurai, 18. + 244 +