Page 243 [243]
OCR
KAVAKAMI OTODZSIRÓ: A SZEIGEKI LÉTREHOZÓJA Az átfogó törekvések ellenére a kabuki azonban rendkívül kis mértékben volt képes a megújulásra, s mindenfajta próbálkozás ellenére az 1800-as évek végén kialakuló siupa sokkal népszerűbbnek bizonyult a tradicionális műfajnál. Ez az új színházi törekvés eleinte politikai színezetet kapott. A Liberális Párt (Dzsijútó BFHH3f£) több szempontból ellenezte az új kormány mindenre kiterjedő modernizációs tevékenységeinek módját. A polgári jogok védelméért síkra szállók azonban a párt 1884-es feloszlatását követően is próbálták terjeszteni nézeteiket az emberek között. Nagyon rövid időn belül kézenfekvő megoldásnak tűnt, ha agitáló beszédeiket, dalaikat a színház falain belül, akár kisebb jelenetekbe beépítve adják elő. A liberális mozgalom fiatal vezetői voltak a szósik LEE (bátor fiatal vagy csatlós"), akik népszerű dalok, szósi-busik It-Effi előadásával terjesztették lázadó gondolataikat. A színházban való fellépések és kampányolás ötlete Szudö Szadanoritöl HERE (1867-1907) szärmazott, aki koräbban rendőrként, később újságíróként dolgozott Kiotóban, majd a kialakuló új rendszer láttán csatlakozott a szósi mozgalomhoz. A halála után ,az új színház atyja" névvel illetett férfi vezetése alatt jött létre 1888-ban egy szósikból álló csoport, a Nagy Japän Térsasäg a Szinhäz Reformjäért (Dainippon Geigeki Kjéfükai X HA szóla), mely a nyugatiasodást támogatta, és e cél terjesztésének érdekében a színházat használta. Szudó úgy vélte, hogy a különböző, színpadon előadott politikai beszédek a gyerekek és idősek számára nehezen érthetők, ráadásul állandóan tartani kellett a műsorok betiltásától, amennyiben a rendőrség túl transzgresszívnek ítélte az elhangzottakat." Ezért döntött amellett, hogy a színház irányába tesz lépéseket, hiszen egy-egy előadáson keresztül érthetőbben tudta bemutatni a problémákat, melyek foglalkoztatták. Többek között az 1894 és 1895 között zajló japán-kínai háború is tökéletes témát szolgáltatott, így sorra születtek a háborús tematikájú előadások, melyekben a japán katonák hazafiasan és derekasan harcoltak, miközben a közönség legnagyobb csodálatára ágyúk is megjelentek a színpadon." Ezek az újszerű próbálkozások határozták meg a sinpa, vagyis új iskola alapjait. Az elnevezést először az újságok kezdték használni, s a kialakuló műfajt , új iskolának" hívták a már klasszikusnak számító kabukival szemben, mely a , régi iskolának" számított (kjüha IHR). A legfontosabb változásnak a nők színpadon való (újrajmegjelenése számított. 1877-ben ugyanis eltörölték az ezt tiltó törvényt, s a nők visszatérhettek ° Ihara Toshirő: Meiji engekishi, Tokyo, Waseda Daigaku Shuppanbu, 1933, 649. 7 Kokubu Tamocu: A japan szinhdz, ford. Kopecsni Peter, Budapest, Gondolat, 1984, 78. 8 Benito Ortolani: The Japanese Theatre: From Shamanistic Ritual to Contemporary Pluralism, Princeton, Princeton University Press, 1995, 233. + 241 +
