Page 242 [242]
OCR
DOMA PETRA Lu» 19 társadalmi és kulturális életére is, a ,nyugatiasodás" és a , modernizáció" terminusaival szokták illetni." S ez a változás ahagyományos színházi müfajokat is kihívás elé állította. A több száz éves múlttal rendelkező nó és kabuki választás elé került: vagy továbbra is megőrzik autentikusságukat, vagy különböző reformok segítségével megpróbálják újra népszerűvé tenni az adott színjátéktípust és , felvenni a versenyt" a közönség számára újszerű és népszerű nyugati színházzal, illetve az újonnan kialakult sinpa műfajával. A 14-15. században kialakult és az 1800-as évek végére a felsőbb társadalmi osztályok kifinomult műfajának számító nó, egy közhelyszerű esemény következtében? semmilyen módon nem kívánt reagálni az új áramlatokra, s az ország egyik fontos jelképeként megőrizte eredeti formáját. A megújulást követően a kabuki szintén egyfajta nosztalgikus érzést váltott ki a virágzó Tokugava-évek (1603-1868) utän, de ennek a müfajnak a „megmerevedese” ellen jelentös küzdelem indult mind szineszi, mind kormänyzati oldalröl. 1886-ban hoztäk letre a Szinhäézi Reformmozgalmat (Engekikairjé undé HILL RE #}), melynek célja volt ,a szinhäzi kultüra intézmény[rendszer]be alakitasa, amely képes élen járni a társadalmi fejlődés és az intelligencia művelésében"?. A kabuki megreformalása teljes mértékben illeszkedett a kormány többi modernizációs programjába is. Fő törekvéseiket három pontban foglalták össze: (1) tanult férfiak által írt, valós történelmi tényeken alapuló drámák színpadra állítása, melyek erősítik a nemzet magabiztosságát; (2) nők alkalmazása a női szerepek eljátszására;" (3) az európai stílusú színházvezetés átvétele. Ezzel együtt a korszak legnagyobb kabuki színészei, az akkori 1X. Icsikava Dandzsuré Tfi)||EI-+-BS (1838-1903) és V. Onoe Kikugoré f(t he £38 HBB (1844-1903), valamint Kavatake Mokuami HITTEK TH (1816—1893) drámaíró igyekeztek fenntartani a több száz éves hagyományt, melyet örökül hagytak rájuk elődeik, de próbálták a kabukit a magas kultúra részévé is tenni.° Margaret Mehl: History and the State in Nineteenth-Century Japan, Hampshire, Macmillan Press, 1998, 1. Ulysses S. Grant, mint az Egyesült Államok volt elnöke 1879-ben látogatott Japánba, aholegy nó előadást is megtekintett. , Egy ilyen nemes és gyönyörű művészet könnyen értéktelenné válhat és lerombolódhat az idő változó ízlése miatt. [Ezért önöknek erőfeszítéseket kell tenniük a megőrzéséért." S egy, a nyugati hatalmat reprezentáló személytől tett ilyenfajta elismerő kijelentés megerősítette a japánokat abban, hogy a nó az ország jelképe, melynek ezáltal esélye sem volt a változásra. Donald Keene: Nő — The Classical Theatre of Japan, Tokyo, Kodansha, 1973, 44. Katsuya Hirano: The Politics of Dialogic Imagination: Power and Popular Culturein Early and Modern Japan, Chicago, The University Press of Chicago, 2014, 218. Hivatalosan 1629-től egészen 1877-ig sóguni rendelet tiltotta a nők színpadon való megjelenését Japánban. Fabion Bowers: Japanese Theatre, Rutland, Vermont & Tokyo, Charles E. Tuttle Company, 1974, 204-205. + 240 +
