Page 242 [242]
DOMA PETRA
Lu» 19
társadalmi és kulturális életére is, a ,nyugatiasodás" és a , modernizáció" ter¬
minusaival szokták illetni." S ez a változás ahagyományos színházi müfajokat is
kihívás elé állította. A több száz éves múlttal rendelkező nó és kabuki választás
elé került: vagy továbbra is megőrzik autentikusságukat, vagy különböző refor¬
mok segítségével megpróbálják újra népszerűvé tenni az adott színjátéktípust és
, felvenni a versenyt" a közönség számára újszerű és népszerű nyugati színházzal,
illetve az újonnan kialakult sinpa műfajával.
A 14-15. században kialakult és az 1800-as évek végére a felsőbb társadalmi
osztályok kifinomult műfajának számító nó, egy közhelyszerű esemény követ¬
keztében? semmilyen módon nem kívánt reagálni az új áramlatokra, s az ország
egyik fontos jelképeként megőrizte eredeti formáját. A megújulást követően a
kabuki szintén egyfajta nosztalgikus érzést váltott ki a virágzó Tokugava-évek
(1603-1868) utän, de ennek a müfajnak a „megmerevedese” ellen jelentös küz¬
delem indult mind szineszi, mind kormänyzati oldalröl. 1886-ban hoztäk letre
a Szinhäézi Reformmozgalmat (Engekikairjé undé HILL RE #}), melynek célja
volt ,a szinhäzi kultüra intézmény[rendszer]be alakitasa, amely képes élen járni
a társadalmi fejlődés és az intelligencia művelésében"?. A kabuki megreforma¬
lása teljes mértékben illeszkedett a kormány többi modernizációs programjába
is. Fő törekvéseiket három pontban foglalták össze: (1) tanult férfiak által írt,
valós történelmi tényeken alapuló drámák színpadra állítása, melyek erősítik
a nemzet magabiztosságát; (2) nők alkalmazása a női szerepek eljátszására;" (3)
az európai stílusú színházvezetés átvétele. Ezzel együtt a korszak legnagyobb
kabuki színészei, az akkori 1X. Icsikava Dandzsuré Tfi)||EI-+-BS (1838-1903) és
V. Onoe Kikugoré f(t he £38 HBB (1844-1903), valamint Kavatake Mokuami
HITTEK TH (1816—1893) drámaíró igyekeztek fenntartani a több száz éves ha¬
gyományt, melyet örökül hagytak rájuk elődeik, de próbálták a kabukit a magas
kultúra részévé is tenni.°
Margaret Mehl: History and the State in Nineteenth-Century Japan, Hampshire, Macmillan
Press, 1998, 1.
Ulysses S. Grant, mint az Egyesült Államok volt elnöke 1879-ben látogatott Japánba, aholegy nó
előadást is megtekintett. , Egy ilyen nemes és gyönyörű művészet könnyen értéktelenné válhat
és lerombolódhat az idő változó ízlése miatt. [Ezért önöknek erőfeszítéseket kell tenniük a meg¬
őrzéséért." S egy, a nyugati hatalmat reprezentáló személytől tett ilyenfajta elismerő kijelentés
megerősítette a japánokat abban, hogy a nó az ország jelképe, melynek ezáltal esélye sem volt a
változásra. Donald Keene: Nő — The Classical Theatre of Japan, Tokyo, Kodansha, 1973, 44.
Katsuya Hirano: The Politics of Dialogic Imagination: Power and Popular Culturein Early and
Modern Japan, Chicago, The University Press of Chicago, 2014, 218.
Hivatalosan 1629-től egészen 1877-ig sóguni rendelet tiltotta a nők színpadon való megjelenését
Japánban.
Fabion Bowers: Japanese Theatre, Rutland, Vermont & Tokyo, Charles E. Tuttle Company, 1974,
204-205.
+ 240 +