Oldal 224 [224]
OCR
SÁGI ATTILA 103-as tábláját, egyértelműen látszik, hogy a ma-soros ötsoros igék múlt idejű képzése során az u-onbin a Kinki régióban máshol nem fordul elő, kizárólag a Mie prefektúra szórvány területén. A korábbi kutatások leírják, hogy a fent említett fontosabb hangtani változások a Meidzsi-korszakban következtek be, amikor elterjedt az ún. te-forma, illetve a múlt idő köznyelvies képzése. Ez az oka annak, hogy a fentebb említett nóda múlt idejű alak is már csak szórványosan, elsősorban Isze városban használt. A dialektus későbbi történetével kapcsolatban Hirajama kiemeli, hogy ma már néhány hangtani és nyelvtani jelenséget leszámítva egységesült és hasonlítani kezdett a régió nagyobb aldialektusaihoz, elsősorban az oszakai nyelvjáráshoz, és a régies beszédstílust ma már inkább az idősebbek használják. Ha megvizsgáljuk az igetagadás képzését, észrevehetjük, hogy az idősebb nemzedék a kaku (ir’) ige esetében az archaikus kakananda, a középkorúak a kakahenda, a fiatalabbak pedig a kakahenkatta alakot használják a köznyelvi kakanakatta helyett." Vakajama prefektúrában beszélt nyelvjárások A prefektúra nyelvjárását kisúi dialektusnak hívják, amely a korábbi Kii tartomány elnevezésére utal (fujt Kii no kuni). Az elnevezés is mutatja, hogy a dialektus a mai Vakajama prefektúra mellett, Mie prefektúra déli részein is használt." A nyelvjárás hangtani sajátosságai közül a legfontosabb, hogy a sza-mora sor sok esetben da-sorként vagy ra-sorként realizálódik (pl.: zenzen — denden, zabuton — dabuton stb.). Másik érdekesség továbbá az [ail magánhangzó-együttállás hosszan ejtett [e:] vagy [i:] magánhangzóként történő ejtése (pl.: nai helyett nee vagy nii). Ez a hangtani különbözőség adja a prefektúrában használt nyelvjárások osztályozási lehetőségét is. A dialektus nyelvtani sajátosságai nagyban hasonlítanak a szomszédos oszakai dialektushoz, illetve felfedezhetők hasonlóságok a szintén szomszédos narai dielktussal és a Mie prefektüräban hasznält dialektusokkal (pl.: n-fele igetagadäs). A dialektus legnagyobb eltérését a többi dialektushoz képest sajátos 4 Az Edo-kori források szerint a jelen idejű igetagadás képzésére a n tagadó toldalék (múlt idejű nanda), illetve bizonyos igék esetében a jan toldalék jelent meg (pl.: deru [’kimegy’], dejan [’nem megy ki ]). Vakajama város nyelvjárását külön vakajamai nyelvjárásnak is nevezik (ÍNHÁIILI5 vakajama ben). A két prefektúrában is beszélt dialektus főbb eltérését a hangsúlyrendszerek különbözősége adja. Ugyanis a dialektus Vakajama prefektúrabéli használói következetesen a térségben elterjedt, ún. oszakai és kiotéi hangsülyrendszer (KIRIÈT 7 EF Keihan siki aksueznto), míg a Mie prefektúrabeli használóknál sok esetben a tokiói hangsúlyrendszer szabályai jelennek meg (fi MXTIT b Tokió siki akuszento). 45 e 222 "
