OCR
A JAPÁN VOKATÍVUSZI MEGSZÓLÍTÁSOK ELEMZÉSE AUDIOVIZUÁLIS FORDÍTÁSBAN A KORPUSZ Az elemzéshez egy párhuzamos japán-magyar korpusz állt rendelkezésemre, a fordításértékeléshez pedig egy egynyelvű magyar korpuszt használtam. A fordításelemzést hét különböző műfajú japán film szinkron- és rajongói fordításán végeztem, amely összesen 883 játékpercnyi játékidőt tett ki, és 402 vokatívuszi megszólítást tartalmazott. (Tokió szonáta; Akhilleusz és a teknős; Nana; Méz és lóhere; Az alkonyat harcosa; Totoro — A varázserdő titka; Yamadáék a szomszédból című filmek és magyar hivatalos szinkronfordításuk, valamint rajongói fordításuk.) Az eredeti magyar korpuszba 722 perc játékidőből álló, a párhuzamos korpusszal megegyező műfajú magyar filmeket válogattam, amelyek 488 nyelvi példát tartalmaztak (vokatívuszi megszólítás). (Barátok közt; Jóban Rosszban; Konyec — Utolsó csekk a pohárban; A kőszívű ember fiai; Légy jó mindhalálig; Üvegtigris 2; Hahó, Öcsi!) A HOUSE-FÉLE MODELL ADAPTÁLÁSA A VOKATÍVUSZI MEGSZÓLÍTÁSOK ELEMZÉSÉRE A kutatók egy része az ekvivalenciát a fordítás feltételének tartja." Az ekvivalencia problémája a fordítástudomány egyik sokat vitatott, igazolt és cáfolt kérdése. A 60-as, 70-es években a fordítástudományban az ekvivalencia fogalma kapott jelentős hangsúlyt. A fordítást egy olyan kommunikációs folyamatként értelmezik, amely során az eredeti szöveggel azonos vagy analóg kapcsolatot állítanak fel." Az ekvivalencia-elméletek megalkotói egy olyan entitásnak tekintik a szöveget, amely invariánsokat tartalmaz, és amely kisebb egységekre bontható, úgymint egységek, szintek, nyelvi és szövegszintű kategóriák. Az egyes kutatók" másféleképpen értelmezik az ekvivalenciát, amelynek ismertetését jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé. House? egy nyelvészeti modellt javasol, és elsőként hívja fel a figyelmet arra, hogy a fordítások, fordítói stratégiák értékelésekor mindenekelőtt pragmatiKlaudy Kinga: Bevezetés a fordítás elméletébe, Budapest, Scholastica, 2006. 7 Lawrence Venuti (ed.): The Translation Studies Reader, London and New York, Routledge, 2000, 121. Eugene A. Nida: Toward a Science of Translating: With Special Reference to Principles and Procedures Involved in Bible Translating, Leiden, Brill, 1964; Euegen A Nida. — Charles R. Taber: The Theory and Practice of Translation, Leiden, Bill, 1969; John Cunnison Catford: A Linguistic Theory of Translation, London, Oxford University Press, 1965; Katharina Reiss — Hans Vermeer: Groundwork for a General Theory of Translation, Tubingen, Niemeyer, 1984. House: Translation Quality Assessment: A Model Revisited.