Page 171 [171]
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA
A japán korpuszban nem találtunk a részleges reduplikáció negyedik al¬
csoportjához, azaz sem komponenseikben, sem ikerített formájukban fo¬
galmi jelentéssel telített onomatopoeiák csoportjába besorolható szavakat.
Ez nem azt jelenti, hogy ilyen onomatopoeiák nem fordulnak elő a japán
nyelv szókincsében, csak minden bizonnyal nem rögzültek a köznyelvben,
illetve a szótár, amelyre támaszkodtunk a munkánk során, nem vette fel a
szóanyagába.
A triplikáció egyik nyelv onomatopoeiáira sem jellemző, a japánban csak
kettő, a magyarban pedig három ilyen onomatopoeiát találtunk.
A teljes reduplikáció több szemantikai funkciót is betölt a japán nyelv¬
ben, ezek a következők: (1) rendszerességet kifejező ismétlődés; (2) rend¬
szertelenséget kifejező ismétlődés; (3) tartósság (durativitás) cselekvés-,
állapotélménye; (4) intenzitáscsökkenés/-növekedés pontszerű cselekvések
megsokszorozödäsäval (iterativ intenzitäs-vältozäs); (5) (elöre)haladö cse¬
lekvés (procedurális), a magyarban pedig csak a rendszerességet kifejező
ismétlődés szerepét tölti be.
A részleges reduplikáció szemantikai funkciói a japán nyelvben (1) a nyo¬
matékosítás, (2) az összetett hanghatás akusztikai visszatükrözése, (3) a
hangulatfelidéző hatás és (4) a tartós cselekvés jelölése. A magyarban ezek
közül a (4) kivételével mindegyik megtalálható, de további szemantikai
funkciókat is megállapítottunk, ezek: (1) a megsokszorozódás, (2) a cse¬
lekvés intenzitásának növelése, (3) a tréfás hangulat közvetítése és (4) a
ritmuskeltés.
A triplikáció szemantikai funkciója mindkét nyelv esetében a szabályos,
viszonylag gyors időközben történő sokszoros ismétlődés, de ahogyan azt
korábban említettük, egyik nyelv korpuszában sem találtunk megfelelő
mennyiségű triplikáció útján keletkezett onomatopoetikus kifejezést.
BIBLIOGRÁFIA
+ 169 +