Oldal 165 [165]
OCR
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA előforduló megkettőzésnél a komponensek összetartozása sokszor csak alkalmi, például: jó, jó; nem, nem; gyorsan, gyorsan stb. Itt a reduplikáció funkciója a nyomatékosítás. Vannak olyanok, amelyeknél a komponensek összetartozása nem alkalmi, az elő- és utótag eggyé forrottak, ezáltal pedig együttesen egy új jelentést adnak. Ez utóbbiból is csak néhány van: már-már (majdnem), egy-egy (néhány), ki-ki (mindenki, egyszer-egyszer (olykor"), nono, olykor-olykor (néha). Továbbá jellemző még az igekötő kettőzése, ami igen produktív és a magyar nyelv sajátossága. Funkcióját tekintve gyakorítás és ismétlődés jelölésére használják, például: fel-felsóhajt (felsóhajtgat"), hátra-hátranéz (hátra nézeget"), odaodamond (odamondogat ).?§ A magyar korpuszunkban a reduplikációval keletkezett szavak száma öszszesen 76 (a teljes korpusz mindössze 996-a), ebből 11 teljes reduplikációval jött létre, ami az ebbe a szóalkotási módba tartozó szavak 1496-a. A 11 szóból 10 a hangutánzók és 1 a hangulatfestők csoportját képviseli. Tekintettel arra, hogy kevés van belőlük, bemutatjuk őket: Hangutánzók: brumm-brumm, gá-gá, hammhamm, háp-háp, kopp-kopp, kuc-kuc, mek-mek, röf-röf; vau-vau, nyám-nyám; Hangulatfestő: pblömplöm. Bizonyára nem csak ennyi van belőlük, de az etimológiai szótár mindössze ennyit vett fel a szóanyagába. Korpuszunkban, mint láthatjuk, egyetlen hangulatfestő szó szerepel, a plömplöm, amely valójában nem magyar eredetű szó, hanem jövevényszó, a német plemplem, "hibbant, ügyefogyott" jelentésű szóból eredeztethető.? A fenti szóanyagból láthatjuk, a magyar nyelvben a teljes reduplikáció mint szóalkotási mód többnyire az állatok hangját reprodukáló szavaknál, valamint hangeffektusok kifejezésénél használatos. Szemantikailag értelmezhető elemként pedig rendszerességet kifejező ismétlődést, ismétlődő fázisokból álló hangeffektust (iterativitás) fejez ki. Részleges reduplikáció Részleges reduplikáció a japán nyelvben Japán korpuszunkban részleges reduplikáció útján létrejött onomatopoetikus kifejezésből összesen 12-et találtunk (ebből 4 hangutánzó szó és 8 hangulatfestő), ami a reduplikációs szóképzés 396-át alkotja. Eme adatbólláthatjuk, hogyateljes reduplikációhoz képest (979) a részleges reduplikáció csak nagyon kis mértékben fordul elő. 28 Keszler: Névmás-névmási jelentés, 485. 2 TESz. s 163"
