Page 136 [136]
OCR
MAYER INGRID A KAKEKOTOBAKÉNT FUNKCIONÁLÓ UTAMAKURA FORDÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A fenti példák között sok esetben egy utamakura? (költői eszköz, híres helyszínek, amelyek további asszociációkat hívnak elő, így újabb jelentésrétegekkel gazdagítják a vakát) szerepel egyúttal kakekotobaként is. Tehát a földrajzi reália fordításával egyidejűleg még kakekotobaként is át kellene vinni az adott szót. Az előbbi egyszerűen megoldható a , közvetlen átvétel" módszerével, esetleg kiegészítéssel, de utána még megmarad az ambiguitás fordításának feladata. Nem ritkán az utamakura tartalmilag is, valós helyszínként is elválaszthatatlan a költemény mondanivalójától. Ha a kakekotobaként funkcionáló utamakura két jelentését külön-külön közvetítik, ki sem derül, hogy hol volt kapcsolódási pont közöttük, illetve több példát találunk a korpuszban arra is, hogy az egyik jelentéssík egyszerűen kimarad. Konkrét példaként el6szür a Kiszen hésinak Æ##Æfil tulajdonitott külteményből, a 8. versből vizsgálunk meg egy kakekotobaként funkcionáló utamakurát, a reália és a pun fordítási módszereinek szem előtt tartásával: DISELMOKOALP EEL? THe ABUL ALVES ZR)? Ebben a versben két, egyes kommentátorok szerint három" kakekotoba van. Azonban most csak a hegy nevére fókuszálunk, amely megkérdőjelezhetetlenül kakekotoba, és egyben a vers fő témája is (jo o usi: utálja a világot, megundorodott tőle, Udzsi-jama: Udzsi-hegy. Az előbbit aláhúzással, az utóbbit vastag betűvel jelöltem. Az usi/lIdzsi szó csak egyszer szerepel a versben, mert itt egy ún. láncolódó kakekotoba részét képezi, és egyidejűleg tagja mindkét kifejezésnek.) Ötféle fordítási technikát találunk a gyakorlatban erre, amelyekből az egyi, két másik módszer egyidejű alkalmazása: 1. Direkt átvétel A tulajdonnevet (földrajzi nevet) közvetlenül, transzkripció útján veszik át, a köznévi részét pedig a célnyelvi megfelelőjével jelölik. Ez a földrajzi nevek fordításakor bevett eljárás, csakhogy a szó ebben a versben egyben kakekotobaként is szolgálna, és ha nem egészül ki egyéb technikákkal (a kihagyáson kívül), a szójáték egyik jelentésrétege elvész. 38 Bővebben lásd pl.: Arijosi Tamocu: Hjakunin issu, Kódansa, 1983, 50. Kis kunyhómban itt/ Kiotótól nem messze/ Udzsin lakom én/ De Uncsi-hegynek hívják/ mostanság az emberek (fordításomban, "az én kalyibám/ a fővárostól délkeletre/ így éldegélek én/ vilägot megutälta+Udzsi-hegy/ igy mondjäk az emberek’) Egyes értelmezések szerint a harmadik a sika ( L-"határozószó és KE 6z, szarvas) is kakekotoba, ami kulcskérdés, hiszen a harmadik kakekotoba elismerése az állat megjelenésével jár a fordításban (Dickins A fordítása, Yasuda (Jaszuda), Galt, és a mai japán nyelvre fordítottak közül: Tanabe, Szaszaki). 39 40 + 134 +
