Oldal 104 [104]
VARRÓK ILONA
nek minősége meghatározó: , Ha szeretettel adjuk elő, hogy megragadja a lelkü¬
ket, akkor bevonhatjuk a gyerekeket a történet világába." Az alsó középiskola
három évében a felolvasás mellett már szóba jöhet az egyéni, a kisebb csoportos
vagy közös olvasás. Mindkét oktatási szinten az elsődleges cél, hogy olvasás köz¬
ben a gyerekek fedezzék fel a történet érdekességét, éljék át a szereplők érzéseit,
képzeljék el a jeleneteket, gondolkozzanak el rajta, vagyis már ekkor kezdjen
érlelődni bennük az olvasottak képi megjelenítése.
Az alsó középiskolában (12-15 éves korosztály) az olvasmányélmény-rajz más
értelmet kap, mint az általános iskolában. A gyerekek a lázadás korában vannak,
erősen vágynak rá, hogy már felnőttként kezeljék őket, de testi, lelki fejlettsé¬
gük még messze van a felnőtté válástól. Ekkor szembesülnek először a felvételi
verseny nyomásával, s szüleik ezzel kapcsolatos túlzott elvárásaival, naponta
járnak különórákra, alig marad szabadidejük, s ez számos devianciát szül (az
iskola kerülése, idzsime, azaz osztálytársaik gyötrése, szélsőségesebb esetben
erőszak, fiatalkori bűnözés). A japán alsó középiskolában ezért a pedagógusok
megpróbálnak a gyermekek testi-lelki túlterheltségéből fakadó énközpontúság,
az empátia hiánya, az érzelemszegénység ellen hatni, szeretetre nevelni őket.
Érzéseik, gondolataik képi ábrázolása, , képzeletviláguk lefestése" hozzásegíti
őket, hogy magukba nézzenek, hogy jobban megismerjék saját magukat. Amikor
megfeleltetésű szótagábécé kombinációjából áll. A csak jelentést hordozó írás nem alkalmas
arra, hogy könnyedén felismerjünk szokatlan vagy ritka fogalmakat, a csak hangokat jelölő
írás estében viszont nehézségbe ütközhet a szöveg jelentésének gyors felismerése, de a kettőt
ötvöző japán írásrendszer ideális. Mások (Martin, S. E.: Learning to read: Why Taro finds it
easy and Johnny finds it hard, Paper presented at Second Japan — U.S. Joint Sociolinguistic
Conference, Tokyo, August, 1973.) a japán és angol írásrendszer összehasonlításával próbálták
megmagyarázni az amerikai gyerekek olvasási nehézségeit. Egy tanulmányában Martin arra
a következtetésre jut, hogy a különbség a japán olvasás tanulása és az angol olvasás tanulása
között összefügg az írásrendszerrel. A következőképpen érvel: , Úgy tűnik, hogy az emberi fül a
beszédjelekből először is nem a fonémákat és összetevőiket szűri ki, hanem a szótagokat. [...] a
japán nyelv szótagjainak száma kevés. [...] könnyű feladat megtanulni a kana szótagokat, mert
azonnal fel lehet ismerni a szótagban annak nyelvi bázisát." Az amerikai gyerek számára a
legnagyobb nehézséget viszont az okozza, hogy a szótagot kisebb egységekre bontsa. (Learning
to read: Why Taro finds it easy and Johnny finds it hard, 1973. A tokiói Nemzetközi Pszicho¬
lógiai Konferencián elhangzott előadás.) A nyolcvanas évek végén egy amerikai kutatócsoport
végzett empirikus kutatásokat japán és amerikai gyerekek olvasási készségének felmérésére.
A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a japán gyerekek jobb teljesítményt nyújtottak ugyan,
de a szótagírás már iskolás kor előtti elsajátításának köszönhető kezdeti előnyük olyan arány¬
ban csökkent, ahogy a szövegben előforduló hiraganák száma. (Harold Stevenson — Shin-ying
Lee — James Stigler: Learning to Read Japanese in Child Development and Education in Japan,
W.H. Freeman Company, 1986)
Macumoto Kazutosi: Sögakkö ni okeru dokuso kanszöga no sidö (Az olvasmänyelmeny-rajz
tanítása elemi iskolában) in Dokuso kanszöga no sidö, Toki6, Zenkoku Gakkö Tosokan Kjögikai,
1987, 33.
+ 102 +