Page 84 [84]
OCR
SZABÓ NOÉMI Vallás A Magyar Könyv-ház 7. kötetéből megtudjuk, hogy Ignaz Kögler (1680—1746) jezsuita szerzetes volt a kínai és japán szerzetes tartományok elöljárója." A 14. kötetben Japoniaiak címmel egy közel 10 oldalnyi ismeretterjesztő anyagot találunk, ugyanúgy Maffei és a jezsuita szerzetesek munkáira támaszkodva, de míg a 3. kötetben az országot magát igyekezett ismertetni, itt most a keresztény térítők tevékenységére tette a hangsúlyt, főként a Xavéri Szent Ferenc utáni időszakra. Ezekben szerepel, hogy merre jártak, hogy térítettek, hány embert térítettek meg. A megtért japánokról is írnak, és megtudunk egy keveset a buddhista szerzetesekkel való konfliktusról, akiket a keresztény térítők szidtak a rossz vallás miatt, míg a buddhisták mindenfélével, többek között emberhús evéssel is vádolták a misszionáriusokat a leírás szerint. Szó esik röviden a XIII. Gergely pápához 1858-ban indított követekről és a keresztényüldözésről is."? A 17. kötetében az Umerapuriak leírásánál olvashatjuk, hogy Buddhát a japánok Schaka-nak (Xaca) hívják, Kaempferre és Sir William Jones-ra hivatkozva.? A buddhizmussal kapcsolatban később is írnak, a Hasznos Mulatságok 1818/1/52-es számában bemutatják Tibetet és a buddhizmust, itt kerül szóba, hogy ez a vallás Japánban is elterjedt." A Magyar Kurir 1807. február 17-ei számában egy bambergi újságra hivatkozva írják, hogy a kínai császár keresztény vallásra tért, és a japán császár is nagy szabadságot enged a birodalmában lévő katolikus misszionáriusoknak, olyannyira, hogy az ő megtérését is biztosra lehet remélni. Hasonló hír olvasható a Hazai és Külföldi Tudósítások 1807. február 25-ei számában, ott azt írják, hogy nyilván katolikus lett a kínai császár, és ez várható Japánban is." Azzal kapcsolatosan, hogy ezt mire alapozták, még nem találtam forrást, de érdekes, hogy ez megjelent két helyen is, bár többször nem találkozunk vele 1820 előtt. Történelem A Hasznos Mulatságok 1818/2/12-es számában A Japáni Vak-Rendről olvashatunk, amely egy különös japán egyesület a cikk szerint, saját szabadságjogokkal és törvényekkel, kormányzóval, segédekkel és kincstartókkal, akik mindannyian vakok. A leírás szerint különféle munkákkal foglalkoznak, sokan valamilyen 6 Molnär: Magyar Könyv-haz, 5./7. köt., 1795, 143. 62 Uo., 14. köt., 1801, 103-113. 63 Uo., 17. köt., 1802, 187. 64 Tibet: Hasznos Mulatsdgok, 1818/1/52, 418. 65 Magyar Kurir, XXI. évf., 14. szám, 1807. február 17., 220. 66 Hazai és Külföldi Tudósítások, 16. szám, 1807. február 25., 127. + 82 .
