OCR Output

SZABÓ NOÉMI
Vallás

A Magyar Könyv-ház 7. kötetéből megtudjuk, hogy Ignaz Kögler (1680—1746)
jezsuita szerzetes volt a kínai és japán szerzetes tartományok elöljárója."
A 14. kötetben Japoniaiak címmel egy közel 10 oldalnyi ismeretterjesztő anyagot
találunk, ugyanúgy Maffei és a jezsuita szerzetesek munkáira támaszkodva, de
míg a 3. kötetben az országot magát igyekezett ismertetni, itt most a keresztény
térítők tevékenységére tette a hangsúlyt, főként a Xavéri Szent Ferenc utáni idő¬
szakra. Ezekben szerepel, hogy merre jártak, hogy térítettek, hány embert térí¬
tettek meg. A megtért japánokról is írnak, és megtudunk egy keveset a buddhista
szerzetesekkel való konfliktusról, akiket a keresztény térítők szidtak a rossz vallás
miatt, míg a buddhisták mindenfélével, többek között emberhús evéssel is vádol¬
ták a misszionáriusokat a leírás szerint. Szó esik röviden a XIII. Gergely pápához
1858-ban indított követekről és a keresztényüldözésről is."? A 17. kötetében az
Umerapuriak leírásánál olvashatjuk, hogy Buddhát a japánok Schaka-nak (Xaca)
hívják, Kaempferre és Sir William Jones-ra hivatkozva.? A buddhizmussal kapcso¬
latban később is írnak, a Hasznos Mulatságok 1818/1/52-es számában bemutatják
Tibetet és a buddhizmust, itt kerül szóba, hogy ez a vallás Japánban is elterjedt."

A Magyar Kurir 1807. február 17-ei számában egy bambergi újságra hivatkozva
írják, hogy a kínai császár keresztény vallásra tért, és a japán császár is nagy sza¬
badságot enged a birodalmában lévő katolikus misszionáriusoknak, olyannyira,
hogy az ő megtérését is biztosra lehet remélni. Hasonló hír olvasható a Hazai
és Külföldi Tudósítások 1807. február 25-ei számában, ott azt írják, hogy nyilván
katolikus lett a kínai császár, és ez várható Japánban is." Azzal kapcsolatosan,
hogy ezt mire alapozták, még nem találtam forrást, de érdekes, hogy ez megjelent
két helyen is, bár többször nem találkozunk vele 1820 előtt.

Történelem

A Hasznos Mulatságok 1818/2/12-es számában A Japáni Vak-Rendről olvasha¬
tunk, amely egy különös japán egyesület a cikk szerint, saját szabadságjogokkal
és törvényekkel, kormányzóval, segédekkel és kincstartókkal, akik mindannyi¬
an vakok. A leírás szerint különféle munkákkal foglalkoznak, sokan valamilyen

6 Molnär: Magyar Könyv-haz, 5./7. köt., 1795, 143.

62 Uo., 14. köt., 1801, 103-113.

63 Uo., 17. köt., 1802, 187.

64 Tibet: Hasznos Mulatsdgok, 1818/1/52, 418.

65 Magyar Kurir, XXI. évf., 14. szám, 1807. február 17., 220.

66 Hazai és Külföldi Tudósítások, 16. szám, 1807. február 25., 127.

+ 82 .