Seite 67 [67]
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA
A japán klasszikusok tanulmányozására Kada Azumamaro (1669-1736) 1728¬
ban iskolát alapított Kiotóban, amelynek a Kokugaku, azaz , nemzeti tudomá¬
nyok" nevet adta.*’ Az ősi japán irodalmat és nyelvet (kokugaku) kezdetben főként
szamurájok és papok tanulmányozták, ami a kokugaku hírét és presztízsét is
emelte. Kamo no Mabucsi Edóban alapított iskolát, és az ő tanítványai között
megjelentek már a gazdag edói polgárság tagjai is, ami később hozzájárult ahhoz,
hogy a kokugaku a magas színvonalú és vidéken is jelen lévő oktatásban is kezdett
megjelenni. Motoori Norinaga korszakalkotó munkája, a Kodzsikiden — bár tel¬
jességében csak 1822-ben adták ki — fejezetei már az 1780-as évektől keringtek
az országban," 1790-től pedig megkezdődött kiadásuk is, és ezzel egy , háló¬
zat" kezdett kialakulni a hazai tudományok megismerésére. 1783-ban Motoori
Norinagának 87 tanítványa volt, 10 kivételével mind Iszében, 1794-re viszont már
354 tanítványa volt, ezek közül 167-en Iszén kívül. Szuzuja nevű iskolája egyre
csak bővült, és halálakor, 1801-ben, majdnem 500 tanítványa volt Japán minden
területéről." A késő Edo-kori kokugaku széles rétegek körében volt ismert. A 19.
század első felében Motoori Norinaga, Hirata Acutane és a Mito tudós Aizava
Szeisiszai" írásai Japán minden részére eljutottak. Aizava Sinron című munkája
sokáig nem jelent meg újra, de a szamuráj aktivisták maguk között kézről-kézre
adták az 1850-60-as években, és valamennyien olvasták azok közül, akik az 1868¬
as restaurációt végrehajtották." Hirata Acutane sintó hagyományokkal foglalko¬
zó iskolája lett a 19. századra a legszélesebb körben elterjedt és a legnépszerűbb
kokugaku irányzat, tanítványai a társadalom minden rétegéből származtak, volt
köztük sintó pap, rónin, gazdag és kevésbé gazdag kereskedő és más közem¬
ber is.? Hirata halálakor (1843) 553 tanítványa volt, 20 évvel később poszthu¬
musz tanítványai (örökösének, Hirata Kanetanének tanítványai) száma 1330
lett, 1868-ban a Hirata frakció követői 2830-an voltak, 1876-ban 4283 személyt
§7 Earhart: Japanese Religion, 143.
88 Burns: Before the Nation, 69.
# Uo.
90 Aizava Szeisiszai, a Mitogaku egyik vezető tudósa népszerűsítette 1825-ben Sinron (Új ideológia)
című értekezésében a kokutai fogalmát és a szonnó kifejezést. Marius B. Jansen: Meiji Ishin:
The political Context, in Nagai Michio — Miguel Urrutia (eds.): Meiji Ishin: Restoration and
Revolution, Tokyo, United Nations University, 1985, 3—20., 5—6.; Marius B. Jansen: Japan in
the Early Nineteenth Century, in Marius B. Jansen (ed.): Ihe Cambridge History of Japan. Vol.
V. The Nineteenth Century, Cambridge, Cambridge University Press, 1989, 50-115, 111-115.;
Bob Tadashi Wakabayashi: Anti-Foreignism and Western Learning in Early-Modern Japan: The
New Theses of 1825, Harvard East Asian Monographs 126, Harvard University Press, 1999; Bary
— Ryusaku — Keene: Sources of Japanese Tradition, 90—93.; Maruyama: Studies in Intellectual
History, 353-358.
"7 John Breen — Mark Teeuwen: A New History of Shinto, New York, Wiley-Blackwell, 2010, 64.
» Anne Walthall: Off with Their Heads! The Hirata Disciples and the Ashikaga Shoguns,
Monumenta Nipponica, Vol. 50, No. 2 (Summer, 1995), 137-170., 142.
.65 +