Oldal 62 [62]
OCR
FARKAS ILDIKÓ racionalizmustól." Motoori a japán költészetet a mély emberi érzések spontán kifejezéséért magasztalta az érzelmek visszafojtásának konfuciánus kánonja ellenében. A szerelmes versekről kifejtette, hogy ,a szerelem az az érzés, amely minden egyéb érzelemnél mélyebben felkavarja az ember lelkét, és ez a költészetben tud kitörni. A szerelmi költészetben kereshetünk olyan sorokat, amelyek az ember érzelmeit leghívebben kifejezik." Az érzelmeket megjelenítő — és így hitelesebb és őszintébb - japán költészethez képest a kínai gondolkodás mindent morális megítélés alá vet, a szerelmet valamilyen alantas dologként kezeli; a költészetben is a hősies szellemet kedveli, és a kifinomult szerelmi érzéseket szégyenteljesnek tartja. A japán kultúrát, nyelvet, irodalmat tanulmányozó tudósok munkásságával új diskurzus alakult ki, amelynek témája a , japán kultúra", a japán nyelv, irodalom, történelem lett, és amely a japán kultúra és a ,japánság" új koncepcióját fogalmazta meg. Az identitás diskurzusának tengelye a ,japán kultúra" lett, annak pedig egyik legfontosabb összetevője a nyelv, amelyhez szorosan kapcsolódott az irodalom és a múlt, az ősi mitológia. Az identitás kialakításában az eredetei japán kultúra kutatása, abban pedig az ősi nyelv tanulmányozása jelentette az egyik legfontosabb területet.? Az önálló, eredeti, autentikus japán nyelv ideálja hatásos eszköz volt a kulturális identitás megfogalmazására és megalkotására". Hirata Acutane Az ősi japán kultúra iránti érdeklődés nemcsak a filológiai, nyelvészeti és irodalmi kutatásokat, az ősi krónikák újrafelfedezését és tanulmányozását lendítette fel, hanem a japán identitás és nemzeti érzés kialakulását is elősegítette. A tudományos érdeklődés és kulturális irányzat politikai mozgalommá vált, főként Hirata Acutane™ (1776-1843) tevékenységének eredményeként. Hirata és követői már ismerték a nyugati kereszténységet, annak erejét és hatását is, és felismerték, hogy a kereszténység és az egyházak milyen nagy szerepet játszanak a nyugati államokban ideológiailag, a társadalom egységének megteremtésében és az államhatalom megerősítésében. Úgy vélték, ezt a szerepet Japánban a sintó töltheti be, és tevékenységük arra irányult, hogy a sintót erre alkalmassá tegyék. Hirata munkássága már főként ideológiai jellegű volt, 6 Earhart: Japanese Religion, 145-147.; Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 35-46. Tamakushige, Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 24-27. 62 Burns: Before the Nation, 12. 63 Uo., 220. 6 Harry D. Harootunian: Things Seen and Unseen: Discourse and Ideology in Tokugawa Nativism, Chicago, University of Chicago Press, 1988, 199-204. 61 * 60 +
