Seite 51 [51]
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA
japán császári család isteni származása miatt van. A Japánt -— és a világot — te¬
remtő istenek saját leszármazottjukat küldték a földre a védelmük alatt álló nép
vezetésére — Japán tehát az istenek földje." Ez a tétel lett az alapja a különleges
japán kultúra teóriájának, minden más kultúrától való különbözőségének.
KOKUGAKU TUDÓSOK ÉS MUNKÁSSÁGUK
Keicsú
A tudósok tanulmányozni kezdték az első japán irodalmi szövegeket, elsősorban
a Manjósút," amelyről úgy vélték, még a kínai hatás előtti japán lelkületet tük¬
rözi, és amelyet az addigi , hivatalos" költészettan és irodalomtudomány elha¬
nyagolt, mert csak a későbbi, erősen kínai hatást mutató Heian-kori (794—1185)
versantológiákat tanulmányozta. A Manjósú olvasásában Keicsú?! (1640—1701)
járt elöl, aki tudós buddhista szerzetesként jól ismerte a szútrák (buddhista szent
iratok) tanulmányozásának módszertanát, és óriási filológiai felkészültséggel
ezt a szövegkritikai metodikát alkalmazta a kínai karakterekkel, de japán nyel¬
ven írt versek értelmezéséhez és magyarázatához, és ezáltal a 8. századi japán
nyelv rekonstrukciójához. A Manjósúhoz írott kommentárjait (Manjó daisóki,
1687-1690) tekintik a kokugaku filológiai tanulmányai kezdetének és alapjának.
Munkájának egyik fejezetében (Zasszecu, , Különböző elméletek"), az ősi Japán
leírásában a későbbi kokugaku eszmék alapjait fogalmazta meg:
Japán az istenek földje. Ezért mind történetünkben és igazgatásunkban az
isteneket helyeztük előtérbe és az embert utánuk. Az ősi időkben uralkodóink
kizárólag a sintó segítségével kormányozták országunkat. Mivel az nemcsak egy¬
szerű és naiv korszak volt, hanem írás nélküli is, csak a sintónak nevezett szóbeli
hagyomány létezett... ."??
1690-re (mikor Keicsú műve megjelent) már létezett a sinkoku eszméje: Japán
az , Istenek országa".? A fogalom a Nihonsokiban (720) jelent meg, a középkorban
David Magarey Earl: Emperor and Nation in Japan. Political Thinkers ofthe Tokugawa Period,
Seattle, University of Washington Press, 1964, 45.
A Manjósú (Tízezer falevél) a 8. században összeállított japán versantológia, a japán irodalom
legrégebbi és mindmáig egyik legértékesebb versgyűjteménye. A 785-re elkészült gyűjtemény
20 kötetben 4496 verset tartalmaz. A versek elsősorban érzelmeket jelenítenek meg a szerelem,
öröm, bánat, csalódás, fájdalom kifejezésével. Vihar Judit: A japán irodalom rövid története,
Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.
?! Burns: Before the nation, 49-52.
Nosco: Remembering paradise, 61.
3 Uo., 62.
+ 49 e