Seite 50 [50]
FARKAS ILDIKÓ
elsőség" kérdésében," az nyilvánvaló, hogy a 17. század második felétől egy¬
más után - vagy egymás mellett — sorra jelentek meg olyan munkák Japánban,
amelyek az addigi intellektuális normát jelentő kínai transzkulturalizmust és
transzhistoricizmust támadták. Ebben a kontextusban a , kínai" és a , japán"
megkülönböztetés egyre fontosabb és jelentőségteljesebb különbség alapja lett,
és az erre épülő új diskurzusban előtérbe került az , eredeti japán jelleg" kutatása.
Az ,eredeti japán jelleg" kutatása" során a sintót az idegen hatásoktól mentes
japán örökség megtestesítőjének látták. A sintó" a néphagyomány alapvető ré¬
szeként a helyi közösségek életének fontos összetartó ereje volt, és így élő maradt
a buddhizmus Japánba kerülése (6. sz.) és terjedése után is. A középkorban (a 13.
szäzadtöl) sintö tudösok (Kitabatake Csikafusza, 1293-1354, Josida Kanetomo,
1435-1511)!” megpröbältäk a sintöt mäs valläsok mintäjära megszervezni és
azokkal egyenrangúvá tenni. Így fennmaradt, sőt, megerősítették a sintó te¬
remtésmítoszt, a japán császár isteni eredetét (a sintó főistenség, a Napistennő
egyenes ági leszármazottja) és azt a tételt, miszerint a császár isteni személy,
Japán pedig az istenek védelme alatt áll.
Az Edo-korszakban a sintót újrafogalmazták, így mindaz, amit ma ősi japán,
sintó hagyománynak tekintünk, nagyrészt az Edo-kori kokugaku tudósok mun¬
kásságának az eredménye. A 17. századtól sintó teoretikusok sora bizonygatta
a sintó , eredeti japán", azaz nemzeti jellegét, és szorgalmazta tanulmányozását
az ,idegen hatásokkal" (buddhizmus, konfucianizmus) szemben. Az egyik első
tudós, aki tanulmányozni kezdte a japán tradíciót, Jamazaki Anszai (1618—1682)
volt, aki a konfuciánus etikát a sintó vallási hagyományával próbálta ötvözni", a
japán teremtésmítoszokat ugyanis a kínai mítoszokkal egyenértékűnek tartotta.
Maga Jamaga Szokó neokonfuciánus tudós, a busidó összeállítója is írt érteke¬
zést (Csúcsó dzsidzsicu, 1669, a Meidzsi-korszakban is többször kiadott mü)
arról, hogy a japán tudósoknak saját népük történelmével és kultúrájával kellene
foglalkozniuk, az idegen kultúrák helyett a saját kultúrájuk nagyságát kellene
felfedezniük és hirdetniük. A japán , nagyságot", sőt, a Kína feletti felsőbbrendű¬
séget bizonyítja már ez a mű is, azzal, hogy mivel Japánban (Kínával szemben)
egyetlen császári dinasztia uralkodik , az idők kezdete óta", ez nyilvánvalóan a
Burns: Before the nation, 52.
Nosco: Remembering Paradise, 8.
A sintó Japán ősi hiedelemvilága, az ősök tiszteletén, a természet imádatán és az ősi, helyi
hiteken alapuló rituálék és hitvilág laza szerkezete; szertartások, varázslások, helyi kultuszok
halmaza; erkölcsi tanítások, filozófia és metafizikai mondandó nélkül. Nemeshegyi Péter: Japán
vallástörténet, in Farkas Ildikó (szerk.): Ismerjük meg Japánt. Bevezetés a japanisztika alapja¬
iba, Budapest, ELTE Eötvös, 2009, 41-62., 42-47.
Earhart: Japanese Religion, 111-113.
18 Uo., 140.
« 48 +