Oldal 25 [25]
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA
kínai udvari hagyományok eltanulásához segítséget nyújtottak az országba hí¬
vott koreai és kínai tanítók, tudósok, művészek stb., ezt a Nihonsoki krönika több
fejezetében is tárgyalja.
A legismertebb Tang-kori szertartäskönyv, a Da Tang Kaijuan (XJ Pi 7c4L)
732-re készült el, így az Aszuka-kor második felében a csóga és szokui udvari
ceremóniák előkészítésekor feltehetőleg még egy korábbi kínai forrásra támasz¬
kodhattak a japänok. A Da Tang Kaijuan számos olyan — Négy Égtájőr zászlót
felvonulásban alkalmazó - látványos udvari rituálét említ, amelyet a japán csá¬
szári udvar egyáltalán nem, vagy csak részben vett át. Ez utóbbi esetben Japán
gyakorlatilag a saját ősi sintó hagyományait folytatta tovább, beleolvasztva azt a
kínai filozófiai alapokon nyugvó ünnepségekbe. Erről a folytonosságról beszél¬
hetünk például a szokui ceremónia második felében tartott Daidzsószai esetében
is. Az ünnepség jól példázza, hogy hogyan tartotta , tisztán" az ókori japán ud¬
vari arisztokrácia a legősibb sintó rítusokat, és hogyan éltették tovább őket úgy
egy új közigazgatási rendben, hogy bár a beiktatási ceremóniát kínai külcsínnel
hajtották végre (ezzel imponálva a Tang Kínának és a megjelent követeknek), a
Daidzsószai rítusokat már az évszázadokkal korábban kialakult hagyományos
módon végezték el egészen a 14. század második feléig."
A kínai rituális zászlók száma, sorrendje, használati módja és kialakítása az
események szerint változott, és szigorú kozmológiai és filozófiai szabályokhoz
volt kötve. A legnagyobb katonai díszmeneteken és háborús felvonulásokon több
száz díszzászlót is alkalmaztak." Formai szempontból két típusa volt a Négy
Egtäjör lobogöknak: a csuang (I) &s a tyi (I). A csuäng zäszlörüdjänak vegeröl
vertikálisan ereszkedik le egy díszes ernyőt formaz6 sz6vetanyag, mig a tyi ese¬
tében a négyzet alakú, lángnyelves szegéllyel díszített zászlóanyag a rúd felső
részéhez van rögzítve úgy, hogy vízszintesen tudjon lobogni. A 2-2 tyi égtäjôr
zászlót gyakran közrefogta vagy követte egy arany sárkány motívummal vagy
Göncölszekér motívummal hímzett zászló is, amely a , középső" égtájat és az
annak megfeleltetett fogalmakat (a kínai birodalom, a főváros stb.) szimbolizálta.
A Négy Égtájőr rituális zászlókat említő legkorábbi kínai forrás a Csou-kori rítusokat és szerta¬
tâsokat jegyz6 Szertartäsok Künyve (ét). A feltetelezhetöen Han-korban összeällitott müvet és
más konfuciánus és taoista klasszikusokat Japán elsősorban a koreai Pekcsén és Sillán keresztül
ismerte meg az 5—6. század során. Valószínűséggel állítható, hogy a Han-kori udvari ceremóniák
rendszerét már jóval az Aszuka-kor előtt is tanulmányozhatta a Kofun-kori művelt udvari arisz¬
tokrácia és a külföldi kötelékkel bíró klánok (pl. Szoga klán).
1246 utän a szokui ceremönia egy reszet a szokui kandzsö (ENT HEIA) elnevezésű buddhista rítus¬
sal helyettesítették, amely buddhista (ezoterikus) elemeket és taoista elemeket is tartalmazott.
A Meidzsi-kor legelején eltörölték.
Nitó Acusi: Kodai óken to gjókó, in Majuzumi Hiromicsi (ed.): Kodai óken to szaigi, Tokió, Josi¬
kava kóbunkan, 1990.
+ 23 +